Századok – 2006
DOKUMENTUMOK - Nagy Kornél: Vardan Hunanean lwówi örmény uniált érsek levele 1686-ból a lengyelországi és erdélyi örményekről 1007
1012 NAGY KORNÉL vegye át a közben megüresedett hvówi örmény uniált érsekség irányítását, immáron kinevezett érsekként.2 4 Vardan Hunanean végül 1686. október 1-én érkezett meg városba, ahonnan azonnal jelentést küldött Rómába. Miként említettük 1681. március 21-én Lwówban elhunyt Nikol Torosowicz érsek. Váratlan halála éppen akkor történt, amikor a Szentszék végleg határozott elmozdításáról. Utódként egyértelműen Vardan Hunaneant jelölték meg, aki — mint láthattuk — ez idő tájt Örményországban folytatott püspökként misszionáriusi tevékenységet. A Propaganda mindvégig kitartott Vardan jelöltsége mellett, viszont nem tudták őt elérni, így köztes megoldásként visszatéréséig egy érseki hivatalt ellátó püspök (azaz érseki koadjutor) kinevezése mellett döntöttek. 1682 elején Lwówban ugyanakkor az örmény közössége is cselekvésre szánta el magát: Torosowicz helyére — a középkori lengyel királyok által engedélyezett jus eligendi25 privilégiuma alapján — saját jelöltet szeretett volna az érsekség élére. Az egymással is marakodó helyi örmény közösség egyes csoportjai persze mind a maguk jelöltjét szerették volna egyházi vezetőnek megválasztatni. Ebből a különleges küzdelemből Hovhannes Bernatowicz, Torosowicz érsek egyik korábbi híve, került ki győztesen. Ó azonban uniált papként meglepő módon kinevezésért nem a Szentszékhez folyamodott, hanem a kilikiai örmény katholikoszhoz, I. Izsákhoz (Sahak K'ilisc'i) (1674-1686), aki őt Kameniec-Podolski örmény püspökévé szentelte föl.2 6 A helyzet tehát meglehetősen zavaros volt, hiszen egy. önmagát katolikusnak valló örmény pap az apostoli örmény egyház egyik vezetőjétől kapta meg kinevezését, ami gyanút keltett a varsói nuncistúrán. Itt ugyanis joggal vélték úgy, hogy Bernatowicz nemhogy nem a Szentszék embere, hanem ráadásul egy az örmény „eretnekségre" visszatért főpap, azaz veszélyeztetve látták a lengyelországi örmények amúgy is kétséges unióját. Bernatowicz püspök ráadásul minden lengyelországi örmény főpásztorának tekintette magát, és minden olyan örményt anatémával fenyegetett meg, aki nem ismerte el az ő „törvényes és istenadta" főpapi hivatalát.2 7 Emiatt Opizio Pallavicini bíboros, varsói nuncius (1681-1689) és Francesco Bonesana,28 a demente Galano által alapított Collegio Armena akkori prefektusa, cselekvésre szánták el magukat, hiszen nagyon tartottak attól, hogy Lwówban a történelem megismétli önmagát, azaz egy, Torosowicz érsekhez hasonló habitusú főpap 24 Érsekké csak 1687. február 14-én szenteli fel Opizio Pallavicini bíboros, varsói nuncius a hvówi örmény Szent Istenszülő (Surb Astuacacin) örmény érseki székesegyházban: APF SC Fondo Armeni Vol. 3. fol. 434r. Vardan érsek viszontagságairól az 1686. október 3-án kelt levelében számolt be a Propagandának: APF SC Fondo Armeni Vol. 3. fol. 464r.; Rosk'ay, S.\ Egyházi évkönyvek i. m. 185. 25 A kiváltságot nevezték még jus electionisnak is, amelynek korabeli örmény megfelelője az irawn éntreloyn kifejezés volt: Alisán, L: Kamenieci krónika i. m. 11.; Gregorio Petrowicz: La chiesa armena in Polonia. Roma 1971. 11-26. 26 APF SOCG Vol. 483. fol. 274r.; APF SC Fondo Armeni Vol. 3. fol. 375r.; ezekre a dokumentumokra hivatkozott már: Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 3-4. 27 APF SC Fondo Armeni Vol. 3. fol. 363r, fol. 365r.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 5. 28 Francesco Bonesana 1678-1691 között volt a twówi Collegio Armeno prefektusa. Távozását követően XII. Ince pápa (1691-1700) 1692. március 24-én Caiazzo püspökévé nevezi ki, majd három év múlva 1695. november 14-től Como püspöke lesz, mely'hivatalát 1709. december 20-án bekövetkező haláláig lát el. APF Acta SC Vol. 61. fol. 4r.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 70-71.
