Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Bozzay Réka: Leiden; a gondoskodó egyetem. Magyarországi diákoknak nyújtott juttatások és kiváltságok a leideni egyetemen a 17-18. században 985
992 BOZZAY RÉKA mot ösztöndíjasok — ahogy fent is említettük — először három év után hagyhatták el, bár kivételek is ismertek. Dési Zsigmond és Remethei János például hazai jótevőiket kérték, hogy járjanak közben elbocsátásuk érdekében, amit meg is kaptak,57 ezután viszont még Groningenbe is beiratkoztak,5 8 sőt jelenlétüket a következő recenzáláskor még egyszer igazolták Leidenben. 59 Szegedi Józsefet az egyház hívta haza szolgálatra leideni idejének letöltése előtt. Az engedély mellett neki is kifizették a 150 gulden útiköltséget.60 A Staten College lakóitól mind Hollandiában, mind külföldön elvárták, hogy egyházi szolgálatba lépjenek, és a külföldiek tanulmányaik befejezése után azonnal haza induljanak. Erre nagyon szigorú szabályt léptettek életbe, éppen egy magyar diák példájából okulva. Miután Borosnyai Zsigmond leideni idejének letöltése után nem ment haza, hanem „megkapta a 150 gulden útiköltséget és átment egy másik akadémiára, hogy a professzorságra, melyet otthon fog betölteni, felkészüljön", Leidenben a következő határozat született: „(...) a lengyel, litván és magyar ösztöndíjasok (...) megesküsznek és megígérik, hogy idejük letöltése után, és ahogy megkapták a honoráriumot és az útiköltséget, anélkül, hogy máshol is megfordulnának, ahhoz a hazai egyházhoz térnek vissza, amely kiküldte őket, és ezt az egyházat vagyonukkal, és tehetségükkel a szükségben segítik, támogatják, és tanítanak; az ösztöndíjasok útiköltséget nem fognak kapni, ha megtagadják a hazautazást és a hazai egyházzal való kapcsolatfelvételt."61 Néhány évvel később egy beadványban az itt megfogalmazottakat megerősítették.6 2 A Staten College azonban a bajba jutottakon — a szigorú rendszabályok ellenére is — segített, és akár saját korábbi álláspontját is felülvizsgálta. Az 1725-ben bevezetett útlevél-kényszer6 3 következtében több református diák nem tudott külföldre utazni, illetve hasonló okból a külföldön tartózkodók nem tudtak hazatérni. Gajdó Dánielnek haza kellett volna indulnia, nem volt azonban pénze az utazásra, ezért a következőt írta jótevőjének, Teleki Sándornak: „Igaz dolog ugjan, hogj itten adnak valami uti-költséget, de a' szükség azt velem már elköltette, ugj hogj, (Igazat mondok) ha Isten kegjelmesen jó Uraim által gondot nem visel, én bizony egj nyomot sem mehetek, tantum ab est, hogj 57 HAVCDLU Acta van het Collegie der Theologie Nr. 680. 1717. máj. 13. 58 Peregrinuslevelek i. m. 103. 59 AVSEF Recensielijsten Nr. 88. 1718. febr. 15. 60 HAVCDLU Brieven en stukken, ingekomen bij, en minuten van brieven, uitgaande van den regent van het Staten-College Nr. 694. 1771. máj. 13. 61 „had ontfangen het viaticum van 150 Gui. sig de tegenstaende begeven had na eén ander Academie, omme op voórgeven van een professoraet jn zijn vaderlant te zullen verkrijgen, nog wat suffisenter studien te vergaderen." „(...) Poolsche, Litauwsche en Hongarische Alumni (...) sweren en beloven zullen, dat hun tijdt alhier verstriken zynde, en zy het honorar: en viatic: ontfangen hebbende, zigh terstont, sonder sigh ergens op te houden, wederomme zullen begeven na naer vaderlantsche kerken van welke afgesonden zyn, in deselve na haer vermögen en gaven, jn hare noot by te staen, te stigten, en te leren. (...) Als mede dat geen Request om het viaticum te obtineren door deselve Alumni sal worden gepraesenteert, ten zy daer jn geisereert zy, de Belofte van haer vertrek, en van haer verbintenis aen de vaederlantsche kerken." HAVCDLU Acta van het Collegie der Theologie Nr. 681. 62 HAVCDLU Bijlagen tot de resolutien Nr. 46. Memorie 1735. máj. 9. 63 Klein Gáspár: Az állami protestáns egyetem eszméje a Habsburgok alatt a XVIII. és XIX. században. Debrecen 1930. 7.
