Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: Egy székely nemesi karrier a 17. században. Lippai András; a székely hadnagy története 973
EGY SZÉKELY NEMESI KARRIER A 17. SZÁZADBAN 981 Bogárdfalvi Mihály nevű személyt Bogárfalva nemeseként írtak össze.4 1 Feltehető tehát, hogy a rendi szerepét megtartani nem tudó Bogárdfalvi család némi ellenszenvvel is viseltetett a gyorsan felkapaszkodó Lippai András és köre irányában, amelynek tagjai talán éppen a bíró — talán kevésbé dinamikusan épülő — karrierjét keresztezték. Ráadásul, amint az egy 1624. évi per szövegéből kiderül, 1620-ban Bogárdfalvi Mihály bizonyosan Lippai András szolgálatában állott, és bár ekkor már a lófők között írták össze, a perben magát még akkor is nemesként említette.4 2 1623 folyamán meghalt Lippai András. Sem végrendelete, sem vagyonleltára, amennyiben létezett, nem maradt ránk. A halálakor megindult és hosszú éveken át egyre csak dagadó pereskedés azonban rendkívül érdekes információkat tartalmaz vele, valamint a közösségben elfoglalt helyével kapcsolatosan. 1623-tól egészen 1629-ig folyamatosan újabb beadványokkal bővült az a perfolyam,4 3 amelynek alperese minden esetben a már említett Fancsali János volt, akiről a protokollumokból megtudjuk még azt is, hogy mivel Lippai András gyermektelenül halt meg, Fancsalit nevezte meg örökösének. Érdekes az is, hogy 1622-ig Fancsalit egyértelműen primipilusnak, azaz lófőnek nevezte minden forrás, míg 1623-ban hirtelen, minthogy a nemes Lippai örököse lett, már a nobilis címet használták vele kapcsolatban. A nemesi cím kapcsán korábban tett megjegyzésünkre kell ismét hivatkoznunk, hiszen Fancsali János nemeslevele sem ismeretes, és előéletét, addigi helyzetét tekintve bátran azt mondhatjuk, hogy bizonyosan csak a közvélekedés ragasztotta rá egy rövid ideig a nobilis megnevezést. Örökösi szerepe is meglehetős homályban marad, azt ugyanis egyetlen perirat sem említi, vajon milyen módon vált Fancsali Lippai András örökösévé. Sem végrendeletet, sem örökbefogadást nem emlegetnek. E bizonytalanságok ellenére az mégis bizonyosnak látszik, hogy az addigi legbensőbb „kliens", Lippai leghűségesebb híve igyekezett saját felemelkedése eszközévé tenni örökségét, így Lippai nemesi titulusát is átvenni. Ám ez csak 1626-ig volt így, amikor a periratok szövegében újra visszatértek aprimipilus cím használatához. Ugyanebben a társadalmi kategóriában találjuk Fancsalit az 1627. évi összeírás alkalmával is.4 4 1623-ban, Lippai András halálával szinte egy időben kezdődtek el olyan perek, melyeknek jóformán csak a szereplői mások, mint korábban Lippai által viselteké, „sémájuk" és tárgyaik nagyon is hasonló azokhoz. Sebestyén András, Udvarhely városában lakó, városi renden lévő ember például azért hívta perbe a sokat emlegetett Fancsali Jánost, mert felesége első férje valamikor adott Lippai Andrásnak egy lovat, de annak árát sohasem kapta meg, így ezt az összeget kérte az alperestől, hiszen — mint említettük — ő lett Lippai minden javainak örököse.4 5 A perirat további részéből kiderül, hogy a lovat Lippai a hadban 41 Demény Lajos: XVI. századi kiadatlan székely összeírások. In: Emlékkönyv Imreh István nyolcvanadik születésnapjára. Szerk. Kiss András-Kovács Kiss György-Pozsony Ferenc. Kolozsvár 1999. 149-164. 42 KmOL IV/6. 1624/101. 43 KmOL IV/6. 1623/79-117. 44 SZOKL IV 745. 45 KmOL IV/6. 1623/75.
