Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: Egy székely nemesi karrier a 17. században. Lippai András; a székely hadnagy története 973
978 BALOGH JUDIT oltalomért Lyppay Andrasnak szolgálták."2 3 Lippai ekkorra már Bogárfalván nobilisként íratott össze,2 4 és összesen 21 jobbágyával Udvarhelyszék nemesei között a 13. helyen állt. A faluban ő volt az egyetlen nemes, sőt valójában a környék összes faluját tekintve is. Jobbágyai között nem találunk ősjobbágyot, tehát minden bizonnyal mindegyiket az összeírást megelőző években „szerezte". Bogárfalván összeírt négy jobbágya közül kettőnek a neve mellett az alábbi olvasható: „most leottek job [sic!]",25 amiből arra következtethetünk, hogy az összeírást megelőző két-három esztendő valamelyikében álltak Lippai András szolgálatába. Lippai András nemesítő levelét sajnos nem ismerjük. A Királyi Könyvekben két oklevélben fordult elő ez idő tájt a neve. Az elsőt 1612. október 25-én Báthory Gábor fejedelemtől kapta, birtokot és sóbányát szerezve ezzel az udvarhelyszéki Sófalván.2 6 Ébben címei között már ott szerepelt a nobilis, tehát amennyiben valóban kapott külön nemesítő oklevelet, akkor annak mindenképpen ez előtt kellett keletkeznie.2 7 Nem sokkal ezután, 1613. december 28-án Lippai András az új uralkodótól, Bethlen Gábortól megerősítő oklevelet is szerzett a Báthory Gábortól nyert említett adományra.2 8 A periratokban is az 1610-es években tűnik fel Lippai András neve. 1612-ben alperese volt egy olyan pernek, amelyet a szintén az udvarhelyszéki Szentléleken lakó Szász János indított ellene.2 9 A felperes panasza szerint Lippai erőszakkal elfoglalta falubeli egyik örökségét. 1615-ben újabb per részese ezúttal felperese volt főhősünk, aki az udvarhelyszéki Keresztúrfalván lakó jobbágya bántalmazása ügyében pereskedett. A periratból megtudjuk, hogy ennek a jobbágyának a csűrét istállóstul és búzástul felgyújtották, és az leégett.3 0 E két per — azt mondhatjuk — a két legjellemzőbb pertípus azon székelyek esetében, akik megindultak a közösségből való kiválás útján. Mindkét típussal sokat találkozunk a protokollumokban. Az egyik az erőszakos birtokfoglalás példája. Ezt általában már akkor teszi a közösségből kiváló, amikor megindult a korábbi társadalmi közegéből való kiemelkedés útján. A konkrét esetben pontosan tudjuk, hogy Szentlélek faluból több lófőt is „mentett" a hadból Lippai András, akik minden bizonnyal lófő-telekkel igyekeztek ezt a „szívességet" honorálni. Mivel a székely közösségnek jogában állt az, hogy a gazdátlanul hagyott székely 23 SZOKL IV 320. 24 Uo. 325. 25 Uo. 325. 26 Magyar Országos Levéltár, Budapest; F 1, Erdélyi Fejedelmi Kancellária, Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára, Libri regii (a továbbiakban MOL F 1) 10. köt. fol. 77. 27 A székely összeírások, lustrajegyzékek bejegyzéseiben, valamint a periratokban is azt láthatjuk, hogy a címeket és társadalmi besorolásokat illetően sem az összeírok, seni a periratok készítői nem voltak következetesek. Mivel pedig a 17. században, különösen annak az első felében még párhuzamosan használták mind az archaikusabb primőr, mind a nemes megnevezést, úgy tűnik, hogy a közösség nem feltétlenül igényelte a nemesítő okiratot ahhoz, hogy valakit nemesnek tituláljanak. Sok esetben azok, akik valamely lustrában a nemesek között szerepeltek, pár esztendő múltán már a lófők között írattak össze. 28 MOL F 1, 10. köt. fol. 76-78. 29 Román Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Kolozsvár; Udvarhelyszék levéltára, Székely Láda Fond m 16. (a továbbiakban: KmOL) Protokollumok IV/3. 1612/219. 30 KmOL IV/3. 1615/325
