Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576) 969

EMLÉKIRAT A TÖRÖK ELLENI VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉRŐL (1576) 971 A magyarországi védelmi rendszerrel kapcsolatos korábbi és újabb javaslatait Schwendi 1576 szeptemberében — tehát még a birodalmi gyűlés alatt — egy latinnyelvű emlékiratban foglalta össze.9

Mivel jelenlegi ismereteink szerint ez az emlékirat válik majd a török elleni határvédelem reformját kidolgozó 1577. évi haditanácskozás, azaz a hadügyi reform egyik kiinduló dokumentumává, mindenképpen érdemes arra, hogy megismerkedjünk tartalmával. Az emlékiratot a bécsi Kriegsarchiv Alte Feldakten 1576-11-3 jelzetű irata alapján közöljük. Ε szám alatt két dokumentum is található, az emlékirat latin eredetije, és annak német fordítása. A német nyelvű változat fogalmazvány, rengeteg javítással és betoldással. Hogy mégis ezt választottuk a közlés alapjául, annak két oka van. Az első, hogy a Schwendi életművét és tevékenységét komoly alapossággal feldolgozó német szakirodalomban nincs semmilyen utalás más kéziratra, és ilyet a bécsi levéltárakban magunk sem találtunk. A második, talán épp ilyen fontos ok, hogy ennek az iratnak, ennek a fordításnak az alapján kezdte meg reformelőkészítő munkáját az udvar és a bécsi Udvari Haditanács.10 Az emlékirat egy későbbi másolatát, a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain Geőcze István ugyan már közölte, de a magyar fordítás oly rossz, és oly mértékben eltorzította a szöveg eredeti értelmét és szerkeztét, hogy — az irat jelentőségére való tekintettel — mindenképpen elengedhetetlennek tartottunk egy újabb, szakszerű közlést.1

1 Az emlékirat teljes és kimerítő elemzésére — mivel ehhez az 1577. évi hadügyi reform előzményeit, lefolyását, sőt utóéletét is át kellene tekintenünk — itt sajnos nem vállalkozhatunk. Ehelyett azonban — talán ezzel is segítve a forrásszöveg értelmezését — szeretnénk felhívni a figyelmet az emlékirat néhány olyan gondolatára, melyek a Birodalom török politikájának kialakításában is fontos szerepet játszottak. Ezek közül az első az, a korabeli európai közvélekedésben széles körben elterjedt nézet, mely szerint a török nem más, mint Isten büntetése.1

2 A tétel talán legnagyobb hatású megfogalmazója a reformáció atyja, Martin Luther volt. A 16. század e meghatározó személyisége az 1529-ben kiadott „Háború a török ellen" (Krieg wider den Tiircken) című írásában foglalta össze a török elleni fellépéssel kapcsolatos gondolatait.13 9 Az irat lelőhelye Wien, Kriegsarchiv. Alte Feldakten 1576-11-3. Az emlékirat latin változatának hátlapján a következő feljegyzés szerepel: „Herrn Lazarus von Schwendi lateinischen diseurs über den graniz wesen. Facta circiter Septembris 76." 10

Ε feltételezést alátámasztja a Haditanács egy későbbi előterjesztése, illetve véleménye a Schwendi-féle javaslatokkal kapcsolatban. Wien, Kriegsarchiv. Alte Feldakten 1576-13-1. 11

A közlés, amelyre a történeti szakirodalomban gyakorta hivatkoznak, a Hadtörténelmi Közleményekben jelent meg, az 1894-es évfolyam 502-537. illetve 647-678. oldalain. Címe: Haditanácskozások az 1577-ik évben. A Geőcze-féle ferdítés alapjául szolgáló eredeti szöveg lelőhelye: Magyar Országos Levéltár. E108. Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Rep. 77. Fase. N. 12

Ε közhely magyarországi elterjedését, változatait kiváló alapossággal dolgozta fel és értelmezte Oze Sándor: „Bűneiért bünteti isten a magyar népet". Egy bibliai párhuzam vizsgálata a 16. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján. (A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványa II.) Budapest, 1991. 13

Tanulmányunkban ennek egy viszonylag kései kiadását használtuk fel, amelyre Leonhardt Fronsperger 1596-ban ismét kiadott Kriegsbuch-jának harmadik könyvében bukkantunk rá. Ε tény egyúttal jellemző adalékként szolgál arra vonatkozóan is, hogy a törökre vonatkozó lutheri szemlélet