Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945
NAGYVÁRAD A BÁTHORYAK MŰVELŐDÉS- ÉS VALLÁSPOLITIKÁJÁBAN 957 -Gyulay viszont, figyelembe véve a Váradon kirobbant háborúságot, a humanitas fogalmát a középpontba állítva irodalmi formába öntötte igazi mondanivalóját. Adatok hiányában nem tudunk állást foglalni a szerző indítékaival kapcsolatban, ezért a későbbieket figyelembe véve csak feltételezzük, hogy a királyi titkár episztolájának mintája egy főkapitányi instrukció volt; ez esetben a Tanácsi Tükör egy fejedelmi utasítás irodalmi utánzata. Rejtély, hogy Gyulay miért használta a figyelmeztetésnek ezt a formáját, de műfajilag helyesebb lenne levelét a humanista episztola műfajába sorolni. Bethlen is episztolának nevezi Gyulay művét, amire tulajdonképpen Szabó is utalt, amikor a Tükörnek az ókori klasszikushoz visszanyúló irodalmi előzményeiről írt.4 2 Most pedig lássuk, hogyan próbált megfelelni Sibrik a több irányból megfogalmazódó elvárásoknak! Az új kapitány igyekezett fenntartani a békességet a váradi felekezetek között; az 1585. évi rendi beszámoló, a disputa mellett külön kitért a váradi szenátusnak a renddel való viszályára, amelyet az új kapitány közbelépése simított el. Sibrik tanulva elődje hibájából nem rendezett disputákat, hanem kálvinista istentiszteletre hívta a városban tartózkodó Szántót, ugyanakkor meghallgatta annak cáfolatait is. A vita tehát tovább folyik, de határozott mederben tartva.4 3 A Sibrik magatartásával kapcsolatos legizgalmasabb híradás azonban Campano lengyel tartományfőnök tollából származik 1586-ból, aki nem győzte dicsérni Sibriket, hogy mekkora előzékenységgel bánt velük, sőt, hogy milyen nagyra becsüli katonáival együtt a katolikus vallást. Ezt a lelkendező híradást tulajdoníthatnánk persze a szokásos túlzásnak is, amelyre a rendtagok hajlamosak voltak, így festve kissé rózsaszínűbbnek a képet a valós helyzetről, amelyben éltek és dolgoztak. Figyelmesebben elolvasva azonban a kérdéses levélrészletet, világossá válik, hogy ebben az esetben többről volt szó, mint kölcsönös udvariaskodásról. Campano leírja, hogy egy összejövetel alkalmával, a kapitány és főtisztjei előtt dicsérni kezdte a katolikus vallást, a magyar szentek régi tiszteletét. Szólt a katolicizmus térhódításáról Japánban, Róma szentségéről, XIV Gergely és V Sixtus pápák áldásos, a szegényeket felkaroló karitatív buzgóságáról, az eretnekek ellen folytatott kíméletlen harcairól, illetve a Szentszék által felállított szemináriumokról, amelyekkel kapcsolatban, mint mondta, sok hazugság hangzott el. A tartományfőnök nyilván a közelmúltban Váradon történtekre utalt. Ezután váratlan fordulat történt. Miután ezek a szavak elhangzottak, a kapitány felállt, Campano siet megjegyezni, hogy ezt kizárólag István király tiszteletére szokták megtenni, és hosszú beszédben kezdte el dicsérni a jelenlegi pápát, V Sixtust „...hogy Isten adjon neki boldog életet, Krisztus nyájának helyes kormányzását, de legfőképpen, hogy létre tudja hozni a keresztény fejedelmek szövetségét mindannyiuk legnagyobb ellensége, a török ellen, akitől egyedül is [ti. a magyarok], miután megkapták a szükséges segítséget, visszavívnák Buda várát és ott királlyá koronáznák Istvánt. Amíg ez elhangzott, mindannyian áll-42 Szabó, 40^3. 43 ΜΑΗ I, 928.
