Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945

956 KRUPPA TAMÁS nyok legfontosabb feladataként a magyarországi török és királyi végvárak kato­nai elöljáróival való kapcsolattartást írták elő, amelybe a végek fegyveres védel­me mellett természetesen a határ menti diplomácia is beletartozott. Az előírt kötelességek, a török és a Habsburg országrészekkel szemben követendő maga­tartás, a végek állandó felügyelete, a vár védőműveinek karbantartása, a város­sal és a vármegyével kialakítandó viszony, a tisztviselőkkel való bánásmód ép­pen úgy részét képezi az instrukciókban foglaltaknak, mint a Tanácsi Tükör­nek. A feltűnő egyezések felvetik annak a gyanúját, hogy Gyulay műve és a főkapitányi utasítások szövegei nem függetlenek egymástól. A Király Györgynek írott 1588. és a Bocskai számára készült 1592. évi instrukció időrendben követi a Tanácsi Tükröt, a korszakból pedig nem isme­rünk több efféle iratot, ezért a szöveget először közlő Bethlen Farkas állításából indulunk ki, vagyis hogy Gyulay műve a későbbiek folyamán zsinórmértékül szolgált a mindenkori váradi főkapitány számára, és hogy időrendben ez volt az első, a hivatalba lépő várkapitány teendőit részletesen rögzítő irat.3 9 A Tanácsi Tükröt Nagyvárad eleste után három évvel, 1663-ban fordította magyarra Csep­regi Turkovics Mihály; bevezetőjében azzal indokolja a mű magyarra fordítását, hogy „Embernek még csak gondolatja, s e fundamentumon feltött célja is, nem boldogíttatik, s kévánatos véggel meg nem koronáztatik a bölcs Tanács nélkül. Mert héjában valók lesznek a gondolatok, mikoron nincs Tanács; de ellenben a tanácsosoknak bőségében előmégyen a gondolat. Amint azért bölcs tanácsosok­kal indíthatni hadat is, így a gondolatok is, szívbéli feltött dolgok a jó tanácso­sokkal erőssek: mennyivel inkább az erkölcsnek helyes igazgató kormánya; a magaviselésnek elintéző sinora a jó tanács, s annak helyes bevétele."40 Csepregi Turkovics szavait a közelmúlt tragikus eseményei, a lengyelországi hadjárat, az erdélyi tatárjárás, Rákóczi György, majd Kemény János halála, a testvérháború és Várad eleste inspirálhatták. Ezek a gyászos események, amelyre burkoltan utal az előszó, nyilvánvalóan befolyásolták Szabónak a művel kapcsolatos állás­foglalását. Ráadásul Bethlen Farkas, akinek a művében megőrződött a szöveg, Csepregi kortársa volt, sőt azt is tudjuk, hogy sajtó alá rendezett erdélyi históri­ájának példányai éppen Gyulafehérvár tatár feldúlásakor semmisültek meg.4 1 Ha azonban az 1660-as évek Erdélyének eseménytörténetét lehántjuk a szövegről, és figyelembe vesszük a két előkerült instrukció szóvegét, akkor csak egy fejedelmi kancellária által kiállított iratot látunk, amely Báthory István ki­rály akaratának megfelelően pontokba sorolja az új főkapitány teendőit. Ne fe­ledjük, Gyulay királyi titkár volt, a kancellárián dolgozott, amely az efféle ira­tokat szokta kiállítani. A Király György és Bocskai István számára készült inst­rukciók tematikailag fedik a Tanácsi Tükörben foglaltakat, ugyanakkor retori­kailag nincsenek megszerkesztve, amire nem is volt szükség, hiszen az iratok a hangsúlyt a teendőkre, a zökkenőmentes kormányzás biztosítására helyezik. 39 Wolffgangus de Bethlen: História de rebus Transsylvanicis. Torn. II. Cibinii, 1782, 481-502. 40 Szabó, 89. 41 Csepregi Turkovics fordítása még abban az évben megjelent Nagyszebenben. Bethlen Far­kasról vö. Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Bp., 1975, 480-493.

Next

/
Thumbnails
Contents