Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945

948 KRUPPA TAMÁS ka, hogy a Báthory István levelezését publikáló Veress Endre okmánytárában 1568 áprilisa és 1571. március 17-e között egyetlen dokumentumot sem(!) találunk.1

2

Várad „megvédésére" — figyelembe véve a kényes kül- és belpolitikai szituációt, vagyis, hogy a Habsburgok a törökkel már megkötötték a drinápolyi békét, ellenben Erdéllyel nem, ott csak fegyverszünet volt érvényben — a kálvinistáknak kevesebb lehetőségük volt, a katolikusoknak pedig sem erejük, sem eszközük. A fejedelmi hatalom viszont Várad különleges státusza miatt kísérletet tehetett arra, hogy útját állja a további kálvinista előrenyomulásnak. A váradi nyomda megalakulására és megszűnésére tudomásom szerint eddig nem fogalmazódott meg hipotézis, ezért a további kutatás feladata eldönteni, hogy állításom megállja-e a helyét. De nem tartom valószínűnek, hogy pusztán a vallásváltás miatt változás következett volna be a fejedelmi valláspolitikában is 1569, a váradi disputa előtt és az után. János Zsigmond még kálvinistaként lépett fel 1566-ban a katolikus felekezet ellen az egész országban, de különösen Váradon és a Székelyföldön, majd amikor áttért, immár új felekezetét igyekezett kedvezőbb pozícióba hozni. Végül hangsúlyozni kell, hogy a fejedelmi propaganda és valláspolitika nem csak belső meggyőződésből — vagyis a minimális tolerancia elvét követve —, hanem legalább annyira a szorító kényszer hatására is formálódott.1

3

Az 1560-as évek végén előálló váradi helyzeten Báthory István nem óhajtott változtatni; egészen 1584-ig1

4

nem tudunk arról, hogy Váradon nyomda működött volna. A Báthoryak valláspolitikájának Nagyváradot illető konzekvenciáira a szakirodalom eddig nem fordított kellő figyelmet. A legalaposabban Zoványi Jenő foglalta össze a térség vallási viszonyait a források alapos és bőséges idézésével.1

5

Néhány újonnan előkerült irat azonban egészen más megvilágításba helyezi a váradi katolikusok és kálvinisták viszonyát az 1580-as években, amelyekből következtetéseket vonhatunk le a megelőző évtizedre vonatkozóan is. 1571-ben Báthory Kristóf vette át öccsétől a váradi vártartomány irányítását. Tisztségét 1576-ig töltötte be, akkor erdélyi vajda lett, helyére pedig a fejedelem és király kipróbált híve, Ghiczy János került. Báthory Kristóf tevékenységéről szinte semmit sem tudunk, pusztán annyit, hogy felügyelete alatt folytatódott a vár további megerősítése. A városban uralkodó felekezeti viszonyokról nincsenek információink; jóllehet Csernák Béla a kálvinista intézmények zavartalan kiépüléséről ad hírt, amely a felsőbbség oltalmában ment végbe, állítását szemmel láthatóan a források hiányában fogalmazta meg.1

6

Ennek némileg ellentmondanak a Báthory Kristóf által a váradi iskola és a Szent 12

Báthory szabadulása előtt saját magát ajánlotta Miksa császár figyelmébe lehetséges erdélyi vajdaként János Zsigmond halála után. Vö. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I. köt. (1556-1575). Gyűjt, és közrebocsájtja Veress Endre. Kolozsvár, 1944, 106-108. Ezzel az erdélyi püspökség betöltéséről készült tanulmányomban részletesebben is foglalkozom. Vö. Kruppa Tamás: Kísérletek Erdély rekatolizációjára. Adalékok az erdélyi püspökség betöltésének kérdéséhez. In: Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok 2002/1-4, 39-75. 13

János Zsigmond toleráns valláspolitikájáról vö. Balázs, 206-213 és Teológia és irodalom, 23-33. 14

Fitz,, 218-219, 223. 15

Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. (Humanizmus és reformáció 6.) Bp., 1977, (a továbbiakban Zoványi) 145-150. 16

Csernák Béla: A református egyház Nagyváradon, 1557-1660. Nagyvárad, 1992, 87-92.