Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945

NAGYVÁRAD A BÁTHORYAK MŰVELŐDÉS- ÉS VALLÁSPOLITIKÁJÁBAN 947 -vitairat, amely közvetve az előző évi disputához kapcsolódik, szerzőjét ugyanis azzal gyanúsították meg, hogy az offenzívában lévő antitrinitáriusokhoz szít.8 A fentiek alapján talán nem tűnik túl merész feltételezésnek, ha a nyomda megtelepedését, később pedig a megszűnését, összefüggésbe hozzuk a hatalomnak először a katolikusok elleni fellépésével, majd pedig a nagyváradi disputával. Ez utóbbit alátámasztja az a Balázs Mihály által hangsúlyozott tény, hogy a szokásos túlzásokat leszámítva, Basilius Istvánék komoly sikereket értek el a Partiumban. A szentháromságtagadók átmeneti fölényét jól illusztrálja Basilius, akire az antitrinitarizmus partiumi terjesztését bízták, gúnyos és fölényes hangú levele, amelyet ezen időszakban írt Czeglédi György kálvinista prédikátornak.9 Ebben az esetben János Zsigmond kancellárjának, Csáky Mihálynak Méliuszhoz írt, 1570. február 15-én kelt levelét — elismerve, hogy a gyulafehérvári udvar részéről megfogalmazódó uralkodói propaganda a középpontba egy toleráns, teológiai kérdések iránt érdeklődő fejedelmet állít — a hatalomnak a politikai indulatokat gerjesztő, a közbékét felkavaró művek kiadásának megakadályozására tett határozott lépésének kell tartanunk, amellyel a váradi nyomda működésének megszűnése is összefüggésbe hozható. Erről a törekvésről árulkodik Forgách Ferenc Históriája, aki szerint az 1570 januárjában összehívott marosvásárhelyi országgyűlésen a fejedelem azt akarta elérni, hogy az antitrinitáriusokat szidalmazók ellen eljárhasson. Ez azonban a nemesség és a főurak ellenállásán meghiúsult.1

0

Forgách szavait alátámasztja az a vitathatatlan tény, hogy Debrecenben tovább folyt az antitrinitáriusokat támadó művek kiadása, amelyet a fejedelmi hatalom nem volt képes megakadályozni, egyszerűen azért, mert Méliuszék mögött a nagyhatalmú partiumi földbirtokosok álltak, akiknek illusztris névsora szépen nyomon követhető az általa kiadott művek ajánlásaiban.1

1

Mindebből azonban nem feltétlenül következik az, hogy a hatalom máshol nem tett kísérletet az antitrinitáriusokat hevesen támadó kálvinisták elnémítására; vagyis ha ezt nem tudta megakadályozni Debrecenben, akkor nem próbálta megtenni ugyanezt Váradon. A partiumi város Erdély kapuja volt, az ország legfontosabb erősségét folyamatosan erődítették mind a török, mind a német ellen, nem úgy, mint a Partium szívében fekvő Debrecent. A fejedelmi hatalomnak katonai és adminisztratív szempontból jelen kellett lennie ebben a stratégiailag rendkívül fontos városban, amely fekvése miatt ideális helynek számított a kálvinizmus, majd az antitrinitarizmus eszméinek partiumi, illetve az észak felé, Eger irányába történő terjesztéséhez. Várad, amely földrajzilag Debrecen és Kolozsvár között fekszik, vallási képe jóval összetettebb volt, mint a cívis városé, hisz jelentős katolikus kisebbséggel rendelkezett, amely ezekben az években politikai szempontból is a leggyengébb felekezetnek számított, és amelynek nagy pártfogói, a Báthoryak ebben az időszakban háttérbe szorultak az udvarban az új kegyenc, Bekes Gáspár mögött. Ennek meggyőző bizonyíté-8 Vö. előző jegyzet, RMNY 293. sz. 9 A levelet vö. Teológia és irodalom, 200. 10

Humanista történetírók. (Magyar remekírók) Vál. és jegyz. Kulcsár Péter. Bp., 1977, 979. 11

Erről vö. még Balázs Mihály: Az erdélyi antitrinitarizmus az 1560-as évek végén. (Humanizmus és reformáció 14.) Bp., 1988, (a továbbiakban Balázs) 209-210.