Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945
Krupppa Tamás NAGYVÁRAD JELENTŐSÉGE A BÁTHORYAK MŰVELŐDÉS- ÉS VALLÁSPOLITIKÁJÁBAN A három országrész találkozásánál fekvő Nagyvárad főkapitánya az egyik legfontosabb hivatalnoka és katonai elöljárója volt a mindenkori erdélyi fejedelemségnek. A méltósággal együtt járt az országrésznyi Bihar vármegye főispánsága, a szekularizált püspökségi és a káptalani javak egy részének igazgatása. A váradi főkapitánynak kötelessége volt a végek felügyelete, de a legfőbb törvénykezési fórumot is az ő személye testesítette meg. Óriási hatalom összpontosult tehát a kezében. A hivatal jelentőségét mutatja, hogy amikor 1585-ben Sibrik György lett Várad elöljárója, Gyulay Pál egy kis traktátust állított össze számára a teendőkről, legfontosabb feladatairól. Művére és Sibrik szerepére az alábbiakban még kitérek, most azonban az elején akarom kezdeni, az 1560-as évek második felétől, amikor az első adatok már némi fényt vetnek a nagyváradi katolicizmus és a fejedelmi hatalom viszonyára. Nagyváradon, egyedüli városként a régióban, a reformáció rohamos terjedése ellenére jelentős létszámú katolikus hívő maradt; forrásaink kb. kétezer főre teszik a váradi katolikusok számát.1 Ebben feltehetően nagy szerepet játszott, hogy a város a Kárpát-medence egyik, ha nem a legnagyobb búcsújáró helye volt, hála Szent László sírjának. A katolicizmus intézményes keretei nem semmisültek meg teljesen, a váradi káptalan néhány kanonokja a helyén maradt, a hívek lelki gondozása mellett ők látták el a hiteleshelyi feladatokat is. A káptalan fölött azonban komor felhők gyülekeztek; 1565-ben a váradi kálvinisták megrohanták és kifosztották a székesegyházat, a sírokból kiszórták a csontokat. Szent László sírja sem menekült meg. A káptalan egyik tagja állítólag élete kockáztatásával szedte össze a csontokat és helyezte őket biztonságba. A katolikus történeti hagyomány János Zsigmondot „gyanúsította meg" a barbár tett elkövetésével; a püspökség monográfusa, Bunyitay Vince azonban meggyőzően bizonyította, hogy ez nem egyéb rágalomnál.2 Giovanni Andrea Gromo, János Zsigmond olasz testőrkapitánya feljegyzéseiben azt állítja, hogy éppen a fejedelem akadályozta meg júniusi elején a rombolást. A sír néhány nappal később, június 22-én pusztult el. A helyi hagyomány Hagymássy Kristófot tartotta felelősnek a pusztításért. A váradi főkapitányság tisztjét ekkor — leg-1 Boldog Várad. Vál., szerk. Bálint István János. Bp., 1992, (a továbbiakban Boldog Várad) 162. 2 Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I. köt. Nagyvárad, 1883, (a továbbiakban Bunyitay) 443-446.