Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 921 bár egy marginálisabb pozícióval is beérte volna Sziléziában vagy Kassán.169 Szinte elképzelhetetlen, hogy lehetett egy aposztata püspöknek — még ha valószínűleg nem is volt felszentelve — ekkora önbizalma. Bornemissza Gergely, váradi püspökkel kötött egy éves „eltartási szerződéséből" az is sejthető, hogy nagyjából egy év visszavonulással számolt.17 0 Úgy látszik, optimizmusával nem volt egyedül. Mikor a következő év végén Dudith körül még mindig csend volt, Verancsics Antal meglepetten tájékoztatta Draskovics György zágrábi püspököt, horvát és szlavón bánt, hogy „Sbardellatus Krakkóban, nem várt ismeretlenségben lappang, már csak a felesége tud róla."111 Bármennyire számíthatott is Dudith arra, hogy Miksa elfogadja házassága védelmében felhozott teológiai érveit, az uralkodót, még ha rokon elképzelései is voltak a vallásról, elsősorban tettének nem teológiai magyarázata érdekelte, hanem az, hogy Dudith lényegében elárulta, és ami még ennél is rosszabb, megsértette a barátság ethoszát, mivel házasságáról csak késve értesítette. Dudith minden tőle telhetőt megtett „Apológiájában", hogy a politikai korrektség látszatát megőrizze, mégis be kellett vallania, azért nem szólt előre, mert Miksa nem engedélyezte volna, hogy e botrányos lépést megtegye, az uralkodói tiltással pedig nem akart szembeszállni.17 2 Minden optimizmusa ellenére — a császár reakcióját illetően — mindenképpen nagy kockázatot vállalt. Jóllehet Lengyelországban védelmébe fogadta a szintén toleráns Zsigmond Ágost, az exkommunikációjával járó rágalmazások, a rosszindulatú pletykák, Miksa hűvös tartózkodása eléggé megviselték.17 3 A tridenti zsinat után kevesen vállalkoztak hasonlóra, és még a toleráns politikai légkör ellenére is hallatlan vakmerőségnek tűnt egy püspök házasságkötése. Egyedisége mégis elsősorban abban állt, hogy Dudith nem azért szakított a katolikus egyházzal, mert egy másik egyházhoz akart csatlakozni, hanem éppen ellenkezőleg azért, hogy szellemi függetlenségét, és mint hangsúlyozta, integritását megőrizhesse.1 '4 A császár ugyan sértve érezte magát, de nem akart retorziókkal élni. Viszonyukban igazi enyhülés csak egy évvel az esküvő után állt be, amikor Dudith kisebb diplomácia győzelemmel újra bizonyított: sikerült rávennie a lengyel királyt felesége el-acciocché La si degni ricordarsi de' discorsi fatti alle volte ne' boschi di Petricovia de vita contemplative, le quali mi vanno ancora molto per la fantasia e si radicano alla giornata molto più profondamente." (Uo. 243. 1565. okt. 7. A petterkawi szejmre 1565 tavaszán került sor. Dudith a püspöki megerősítésére utal itt; ez az, amit nem akar a végsőkig erőltetni.) 169 Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 442. (1567. ápr. 28.) 170 A megállapodásról évekkel később 1584. január 12-én írt Tadeás Hájeknek. (Idézett levél: UB ms. a 13, η 71, ff. 108v-110r .) Dudith Bornemisza javára lemondott a jászói prépostságról, cserébe ő vállalta, hogy egy évig hozzájárul megélhetéséhez. Ezt később nem tartotta be. 171 „Sbardellatus soli iam uxori cognitus, latét Cracoviae in obscuritate non praevisa." Szalay László - Wenzel Gusztáv: Antonius \fcrantius. Opera. Vol. 9. (Monumenta Hungáriáé Historica, Scriptores 20) 1563-1569. Pest, 1870. 262. 172 Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 445-447. 173 Kárörvendő kortársak jelentették, hogy Dudith annyira melankolikus, hogy alig lehet felismerni (Nuntiaturberichte aus Deutschland. Hrgb. von I. F. Dengel. Bd. 2,6. 1560-1572. Wien, 1939. 98. [a továbbiakban NBD 2,6]). Leveleinek hangneme is lassan megváltozik, korábbi magabiztossága elvész. Lásd Miksának írt 1567. november 12-ei levelét. Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 477^478. 174 Lásd Andreiszi Ferencnek (Francesco di Andreanak) írt leveleit. Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 459. (1567. június 27.); Uo. 467. (1567. július 10.). Lásd még az „Apológia" hivatkozott helyeit. Uo. 454-455.
