Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
920 ALMÁSI GÁBOR hogy Dudith ne vágyott volna rá már korábban is.16 2 Ha azonban a királyné hazatérésére egy évvel korábban kerül sor, vagy időközben megkapja győri püspöki kinevezést, és engedélyezik visszatérését Bécsbe, kétséges, hogy a házasság tervéről ne mondott volna le, és ne érte volna be a korban elfogadott ágyasság intézményével. Voltak, akik úgy gondolták, hogy nem kellett volna már sokat várnia, és akár az érseki rangot is megszerezhette volna.16 3 Ennek ellentmond azonban, hogy még a győri püspöki szék is csak álom maradt, bár tény, hogy később a császár is értésére adta, hogy (valamikor) sokat elérhetett volna, ha hű marad egyházi karrierjéhez.16 4 Mikor végül a királyné társaságában Dudith visszaindulhatott Lengyelországból, és elszánta magát, hogy felmondjon a császárnak, Francesco Commendone-nak megírta, „kétli, hogy ebbe az istenverte országba vissza kelljen térnie, hogy élete virágkorát itt töltse."165 A császár azonban legátusi megbízásának felmondását visszautasította, és ismét csak anyagiakkal próbálta lekenyerezni, majd visszaküldte Dudithot Krakkóba, hogy biztosítsa, hogy a királyné linzi tartózkodása során is megkapja ellátását a lengyel királytól.16 6 Ha maradt még a lengyel misszióba belefáradt diplomatában remény vagy vágy egy magyarországi állandó pozícióra és rangos tisztségre, ennek 1566-67 telén mindenképpen el kellett szállnia. Lengyelországba csak Miksa erőteljes felszólítására tért vissza, ahol valószínűleg első dolga volt titokban házasságot kötni Regina Straszównával, a lengyel királyné nemesi származású udvarhölgyével.16 7 Már az első bocsánatkérő levelében tudtára adta az uralkodónak, hogy jóllehet a házassággal a visszavonult életet választotta (melyről oly sokat morfondírozott a megelőző években16 8 ), nem szándékozott az udvar köldökzsinórjától elszakadni, 162 Lech Szczucki szerint az ebben az időben elbocsátott királynéi udvarhölgyek között volt Dudith későbbi felesége is, mely az esküvő irányába tett első lépésnek értékelhető. Szczucki·. Ars dissimulandi, i. m. 198. Lásd Dudith híradását erről Miksának írt 1566. augusztus 2-ai levelében. Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 1. 355, és 3. jegyzet ugyanott. Ezt megerősíti az, hogy éppen csak egy héttel kérte ki Stanislaw Orzechowski lutheránus rítus szerint megházasodott egykori katolikus pap véleményét a katolikus házasság védhetőségéről. Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 1. 351-353. Mindez a lublini országgyűlés alatt zajlott, melyen Dudithot a lengyel király eltiltotta a nyomásgyakorlástól a királyné ügyében. Erről lásd Katalinnak küldött leveleit. Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 1.: 299-300, 313-327. 1566. június 7. és 29.) 163 Lásd a velencei követ Giovanni Michiel jelentését Bécsből 1567. május 15-én: „Né si cura piü di tornar di qua, dove era sicuro, mediante la promessa che aveva avuto da S. Maestà Ces. Di succedere aH'Arcivescovo di Strigonia, primate d'Ongaria, con 60 ο 70 m. ducati ongari d'entrata (essendo quell'Arcivescovo decrepito)..." Eredeti forrás alapján idézi Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 2. 33, 8. jegyzet. 164 Miksa levele (melyből végül a „valamikor" szó ki lett törölve) 1567. július 1-én kelt: Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 1. 461. (Lásd a 16. sorhoz fűzött kiadói jegyzetet.) 165 Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 427 (1566. nov. 6.): „ma mi dubito che - a me bisognerá ritornare a spendere la più fiorita età mia in quel benedetto paese". 166 A történetet feldolgozta Szczucki: Ars dissimulandi, i. m. Lásd továbbá Almási: The Uses of Humanism, i. m. 152-160, 218-232. Mégis maradt egy-két bizonytalan pont, pl. esküvőjének időpontja, feleségével való együttélésének kezdete. 1566. november 26-án hatalmas összeget, 5000 tallér honoráriumot (,,Gnadengelt"-et) kapott. ÖStA FHKA HZB 21 (1566), f. 861. 167 Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 432. (1567. febr. 3.) 168 Ezt nem csak „Apológiája", és Miksa Reuter által idézett (megvágott) levele bizonyítja (Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 438, 454.), hanem egy Francesco Commendonne-nak írt levele is: „In ogni modo credami Vostra Signoria Illustrissima che ho poco voglia di romper loro molto la testa, come si dice, per simil conto, poiché veggo le cose del mondo andare come vanno. II che dico
