Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 919 Zsámboky jó barátja, Purkircher György hosszú epithalamionban szőtt romantikus szerelmi történetet feleségével való megismerkedéséről; míg egy ismeretlen költő, Johann Buchmann hagyományos dicsőítő versekkel rukkolt elő - talán az iíjú pár megrendelésére, talán hálájára számítva.155 Zsámbokyval szemben Dudith házassága életének központi eseménye volt, biográfiáinak mindig is a centrumában állt: az utókor Dudithról kialakított képe a házasság felől lett megírva.15

6

Már egyik legjobb ismerője, Joachim Praetorius altdorfi matematikus is tévesen azt állította rövid biográfiai beszámolójában, hogy Dudith Tridentben a cölibátus mellett is felszólalt,157

sőt, az ellenreformációs szellemiségű Papadupoli még arról is meg volt győződve, hogy Dudith már Tridentben szerelmes volt.15

8

Házassága, mely a katolikus egyházzal való szakítást jelentette, és a pápai exkommunikációt is maga után vonta, ünnepelt hőssé tette nem-katolikus berkekben; későbbi vallásos levelezésének, a toleranciáért való kiállásának hitelét éppen ez a botrány teremtette meg. Természetesen Dudith is sokat tett azért, hogy házassága életének egy jól előkészített, logikus, szinte előre meghatározott állomásának tűnjék, vagy legalábbis teológiai gondolkodásának következményeként értékeljék kortársai.15

9 Dudith kutatói közül egyedül Lech Szczucki hívja fel a figyelmet a házasságában rejlő esetlegességre.16

0

„Apológiájában" Dudith Miksának kifejtette, hogy bár egykor az ambíciói a püspöki karrier felé ragadták, minthogy ezek idővel teljesen kielégültek, elhatározta, hogy házasságkötési tervét valóra váltja.16

1

Mint láthattuk, ez éppen fordítva történt. Az esküvő melletti végső érv inkább az volt, hogy ambíciói túl sokáig maradtak kielégítetlenül, és nem sikerült egy magyarországi vagy bécsi tisztséget kivívnia. Minden jel szerint az esküvőre legkorábban 1566 nyarán szánta el magát, abban a politikai vákuumban; mely a királyné hazautazásának elhúzódásával járt, mi persze nem jelenti azt, Werner György életéhez. Történelmi Tár 3 (1880), 208; Dudith 600 tallért kapott második esküvőjére. FHKA Gedenkbücher Böhmen [a továbbiakban GBJ 314 (1573-74), fol. 537. (1574. nov. 3.) 15d

Purkircher, G.: Epithalamium metamorphoticum ad nuptias D, loan. Sambuci. Viennae, 1567; Buchmannus, J.. Carmen nuptiale in honorem nobilitate, eruditione et virtute praestantis viri... Viennae, 1567. A könyvecske egy bizonyos polansdorfi Henrik Fblanus versét is tartalmazta. 156

Ez különösen vonatkozik az első biográfiákra, mint pl. Quirinus Reuter Viíájára. (Andreae Dudithii de Horehowiza, i. m. b2r-c2v

.) Határozottan kivétel ez alól Acs Pál rövidebb összefoglalása: Dudith András török sógora. Irodalomtörténeti Közlemények 103 (1999), 77-82. 157

Praetorius levele Georg Michael Lingelsheimnek. (1607. szept. 1.) Monumeta pietatis & literaria virorum in re publica & literaria illustrium, selecta. Ed. Johannes, Maximiiianus r Sande. Frankofurti, 1701. 123. 158

Papadupoli, N. G.\ História Gymnasii Patavini. Venetiis, 1726. Caput XXVIII. 159

Ennek szellemében írta meg „Demonstrációját" (Dudith: Matrimonium ... divina lege permissum esse, demonstratio, i. m.). Önértelmezésének fo forrása a már említett „Apológia", az erre épülő, kéziratban terjesztett „Dialógus" és humanista levelezése. Dudith önértelmezését a „Dialógusban" kiválóan elemzi Szepessy Tibor: Marginalia Dudithiana, i. m. 75-81; Uő.: Andreas Dudithius, der Humanist und Diplomat. Textkritische Probleme seines Briefwechsels. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis 34-35 (1998-1999), 123-130. Továbbá Almási: The Uses of Humanism, i. m. 218-232; Uő.: The riddle of Themistius' 'Twelfth oration', i. m. 92-97. 160 Szczucki: Ars dissimulandi, i. m. 193-202. 161 cum et ambitio sensim deferbuisset et iam omnibus, qui me in cursu honorum collo-cassent, satisfecissem, non putavi longiorem in diem esse conferendum, quod iam pridem esse deliberatum facere..." Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 455.