Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
916 ALMÁSI GÁBOR és dicső tettek emlékét hagyják az utókorra, hanem nemesi sarjakat is. Az alapvető különbségek ellenére ez a látszólagos egybeesés arra ösztönöz, hogy mélyebben fekvő sajátosságok meglétét feltételezzük. A 15. század során, és főleg a 16. század első felében a tudósi életre vonatkozó nőtlenségi elvárások fokozatosan feloldódtak. Míg korábban a világi tudós a papi celibátus modelljét követte, a házasodás fokozatosan egyre elfogadottabb részévé vált a humanista létformának. A feleség szerepe elsősorban a háztartás vezetése volt, de igen gyakori volt az érdekházasság is. Az összeköttetéseiknek, tudásuknak, vagy nemesi származásuknak köszönhetően magasabb társadalmi presztízsű humanisták tudatosan gazdag feleséget kerestek, akik anyagi biztonságukhoz érdemben hozzájárulhattak, és mint családanyák társadalmi rangjukat is emelhették.13 7 Ez a folyamat a reformáció előtt kezdődött, de a hitújítók írásainak és főleg példamutatásának köszönhetően a nagy nyilvánosság előtt is megerősítést nyert.13 8 Luther, Melanchthon vagy Kálvin házasságának példája elősegítette a tradicionális normák megingását, a gátlások levetkőzését.13 9 Luther számára a házasság nem csak egy líj életmodell választását jelentette, hanem elvi kérdés volt. Hitte, hogy a házasság természetes ösztönökön alapul, melyeket nem szabad elnyomni, és hogy csak keveseknek adatik meg a kegy, hogy szűzi tisztaságukat megőrizhessék. Ezek az érvek később Dudith házasságot védelmező traktátusának is alapját képezték.14 0 Nem csak a házasélet modellje terjedt, hanem a gyermekeiért érző családapáé is. Dudith bizonyára ismerte Jan Kochanowski híressé vált versciklusát, a Trenit, melyet két éveskislánya halálára írt, és nem maradt érintetlen a velencei humanista Paolo Manuzio levelétől sem, melyben gyermeke első mosolyai felett érzett öröméről számolt be.14 1 137 Algazi, Gadi: Scholars in Household: Refiguring the Learned Habitus, 1480-1550. Science in Context 16 (2003), 9-42. 138 A házasélet az egyetemi tanárok részére is fokozatosan bevett gyakorlattá vált. Bécsben csak az 1530-as évektől kezdődően. Lásd Mühlberger, Kurt: Ferdinand I. als Neugestalter der Universität Wien. »[...] das Generalstudium, gleichsam eine hervorragende Pflanzstätte zur Verbreitung der Religion und zur richtigen Führung des Staates [...]«. In: Kaiser Ferdinand I.: Das Werden der Habsburgermonarchie. Hrgb. von W. Seipel. Wien-Milano, 2003. 271. Érdekes, hogy Cambridge-ben a 17. században újra bevezetik a celibátusi kötelezettséget. (Algazi: Scholars in Households, i. m. 14.) 139 Luther házasságára lásd Brendler, G.\ Martin Luther. Theology and Revolution. New York, 1991. 307-309; Erikson, E. H.\ Young Man Luther: New York, 1958. 232-234, 250. Melanchthon házasságára lásd Mager, /.: »Es ist nicht gut, dass der Mensch allein sei.« (Gen. 2,18) Zum Familienleben Philip Melanchthons. Archiv für Reformationsgeschichte 81 (1990), 120-137. Melanchthon idevonatkozó írásai: Defensio coniugii sacerdotum. Argentozati, 1540; Uő.: De coniugio piae commonefactiones. Wittemberg, 1551. Kálvin házasságára lásd Bouwsma, W. J.: John Calvin. A Sixteenth Century Portrait. Oxford, 1988. 22-23. 140 Luther, Martin: De votis monasticis iudicium. Basileae, 1522. Dudith röviden „Demonstratiónak" nevezett, Miksának küldött értekezését Quirinus Reuter adta ki. Dudithius, A: Matrimonium omni Hominum ordini, sine exceptione, divina lege permissum esse, demonstratio. In: Reuter: Andreae Dudithii de Horehowiza, i. m. 52-79. 141 A levél 1559. július 7-e előtt kelt: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 91. Jobban dokumentált Melanchthon gyerekeihez (és unokáihoz) való bensőséges viszonya. Lásd Algazi: Scholars in Households, i. m. 28. Kiemelkedő forrás az olasz humanista Sperone Speroni levelezése lányával, melyben többször nevelési problémákkal is foglalkozik. Kiadja Loi, M. R. - Pozzi, M: Le lettere familiari di Sperone Speroni. Giornale storico 163 (1986), 383-413. Vö. Dudith Tadeás Hájeknak írt 1580. szeptember 26-ai levelével. Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 4. 370.
