Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

904 ALMÁSI GÁBOR nősen szembetűnő. Bár Dudith András udvari sikerének hátterében mindenekelőtt hirtelen felívelő egyházi karrierje és tridenti szolgálata állt, megkockáztatható az a feltevés, hogy a két humanista karrierjét nem csak társadalmi kapcsolataik, hanem ebből kifolyólag eltérő habitusuk különbözősége is nagyban meghatározta. Dudith ifjú kora óta megszokta, hogy a társadalmi elit képviselői között magabiztossággal forgolódjék, így arra is lehetősége volt, hogy elsajátítsa az ebben a közegben szükséges kommunikációs stílust. Míg a kortársai megnyerőnek és szuggesztívnek írják le — és kommunikációs tehetsége leveleiből is kitűnik —, addig ez Zsámbokyról valószínűleg kevésbé volt elmondható. A nagyszombati humanista levelei szűkszavúak, direktek, általában fényévnyi távolságban vannak az általa jól ismert cicerói stílustól; ezért sokszor még udvariatlannak is hatnak. Zsámboky csak fokozatosan került kapcsolatba a hatalmi elittel, jobbára csak hosszú per egrinációja után. Kapcsolatokat a respublica litteraria neves, de társadalmi rangban többnyire hozzá hasonló helyzetű képviselőivel épített ki, udvari pályafutásához ezek a kapcsolatok jelentették az egyik legfontosabb ajánlólevelet. Ez tűnik ki abból a leveléből is, melyet öt éves távollét és egyben (névleges) udvari familiárisi „szolgálat" után Nápolyból küldött Miksa cseh és római királynak (nem sokkal római koronázása után).8

1 Zsámboky miután Miksa bocsánatát kérte hosszú hallgatásáért (amely azonban — mint állította — nem figyelmetlenségből történt, hanem gyűjtőkutató tevékenységéből kifolyólag), a következőképp folytatta levelét: „Bizonyára emlékszik Felséged, menyire szerettem volna a hazának, az egész világnak, és mindenek előtt, Krisztus ügyének hasznára lenni. Ezt hosszabban személyesen is kifejtettem Felséged előtt, tettekkel is igazoltam, és Felséged ebben az elhatározásomban engem kegyesen, jó szívvel megerősített. Ezen igen csak felbátorodva ismét bejártam Itáliát, Galliát és más régiókat, hogy latin és görög könyveket gyűjtsek, melyek tartalmukban gazdagok és úgy a műveltségnek, mint a vallásnak alkalmas forrásai, továbbá hogy ezek kritikai kiadásával a közhasznot szolgáljam és hozzájáruljak Felséged nevének öregbítéséhez. Remélem, hogy hamarosan, vagy inkább még e nyáron Felségednek jelenthetem, hogy ezen elhatározásomat valamelyest már meg is valósítottam fáradságos utazásaim és munkálataim során. Bármit, amit csekély tehetségemmel, szorgalmammal, művelt barátaim segítségével, nyelvtudásommal (s nem egy nyelvet elsajátítottam már) csak elérhetek, továbbá mindazt, amit annyi munkával és költséggel megszerzek, Felséged hatalmának, uralmának, és amennyiben erre mód lesz, dicsőségének [nagyobbítására] fogom szentelni: az életemet adom Felségednek. Hűségemnek az elmúlt években már számos kisebb-nagyobb jelét adtam. Mindezen túl minden művelt főt Felséged erényeinek csodálatára bíztatok, és arra, hogy műveiket Felségednek szenteljék. "8

2

Zsámboky levelének kulcsmotívuma ismét 81 1563. január 18-án kelt. Gerstinger, J.\ Die Briefe des Johannes Sambucus (Zsámboky) 1554-1584. Österreichische Akademie der Wissenschaften. Philologische-Historische Klasse. Sitzungsberichte 255 (1968), 61. 82 „Meminit enim Tua Maiestas, quanto animi ardore, qua cupiditate studeam patriae totique orbi terrarum, imprimis vero Christi rebus prodesse; quod ego coram T(uam) M(aiestatem) pluribus verbis et vero exemplis testatus sum, ac T(ua) M(aiestas) benignissime atque clementissime voluntatem meam comprobavit. Ea re velut calcari vehementius incitatus denuo Galliain Italiam et alias