Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 905 a hűséges szolgálat. Mindent, amit csak elér, Miksának fog szentelni. Sőt, eddigi peregrinációja, kutatásai és gyűjtőmunkája is Miksát szolgálják: tudós tevékenysége mintegy propaganda a király számára. A propagandaértéket garantálja munkájának minősége, amelyről, ígérete szerint, nemsokára Miksa személyesen is meggyőződhet. Most csak nyelvtudására, filológiai jártasságára, kiadói munkájára és a respublica litteraria-val létesített kapcsolataira utal, és hogy még egyértelműben fogalmazzon, hozzáteszi, hogy ezeket a kapcsolatait Miksa hírnevének öregbítésére fogja felhasználni.8 3 Zsámboky a levelet követően valóban visszatérésének előkészítésére kezdett koncentrálni. Míg 1552-ben, mikor Miksához először közeledett, a főherceg sorsa még egyáltalán nem volt eldöntött kérdés (a császári cím pedig még fel sem merült), tizenegy év múlva a helyzet gyökeresen megváltozott: most már nyugodtan rakhatta le Miksa asztalára minden kártyáját.8 4 Mégis, 1563 szeptemberében Miksa magyar királlyá koronázásának megtekintése után, folytatta peregrinációját Németalföld irányába (a koronázás emlékére egy metszetet jelentetett meg8 5 ), mert a végső letelepedés előtt még egy fontos vállalkozást véghez akart vinni: egy művészi kivitelű emblémakönyv kiadását németalföldi metszetkészítők és nyomdászok segítségével. A könyv metszeteire kifizetett hatalmas összeg (370 forint) valószínűleg jóval több volt, mint egykor Pádovában az orvosi diploma megszerzéséhez szükséges bankett költsége lett volna.8 6 Ez a könyv azonban nem orvosi képességeit kellett dokumentálja, hanem a respublica litteraria-ban betöltött előkelő helyét, költői tehetségét és polihisztori műveltségét.87 A Miksának ajánlott műben majd minden harmadik embléregiones peragravi, ut libros graecos et latinos locupletes et idoneos cum humanitatis et religionis testes coliigerem atque eis vei corrigendis vei edendis ad communem utilitatem ac T(uae) M(aiestatis) nomen celebrandum iuste uterer. Quod meum consilium ex aliqua parte me consecuturum hoc laboré et solicitis itineribus omnino spero ac T(uae) M(aiestati) brevi vei potius hac futura aestate declarabo. Quicquid enim ingenioli et industriae, quicquid amicitiae multorum eruditorum, quicquid Unguis, quas varias novi, possum, denique totum, quod tot laboribus et sumptibus conquiro, id ad nutum, impérium ac, si quid eiusdmodi fuerit, ornamentum M(aiestati) T(uae) conferam vitamque dedicabo meam. Cuius clientelae indicia propria et aliéna non pauca per hosce annos demonstravi, dum omnes eruditos Virtutum M(aiestatis) T(uae) admiratione cohortor, urgeo, ut sua monimenta et lucubrationes T(uae) M(aiestati) consecrent." Gerstinger: ua. 83 Vö.: Visser: Joannes Sambucus and the Learned Image, i. m. ch. 1. 84 Miksa utódlása különösen az 1550-es évek végén válik bizonytalanná. Fichtner: Emperor Maximilian, i. m. 50-57. Jellemző módon 1558-ban még Zsámboky mindkét Habsburg uralkodót megkörnyékezi. (Nem volt ez máshogy az udvari szolgálatra egy időben jelentkező Jacopo Strada, későbbi császári antikváriussal sem. Louthan: The Quest for Compromise, i. m. 28-35.) 85 Coronatio Maximiliani II. facta Posonii (s.l., 1563). Ez a kiadvány, és az ebből kikövetkeztethető pozsonyi „kiruccanás" Zsámboky biográfusainak elkerülte a figyelmét. 86 Sambucus: Emblemata, i. m. A költségek valószínűleg még ezt az összeget is meghaladták. Voet, L.: The Plantin Press (1555-1589). Vol. 5. Amsterdam, 1980-1983, no. 2168. Lásd még Abraham Ortelius levelét Emanuel Demetrius-hoz (1586. nov. 17.): Abrahami Ortelii... epistulae. Ed. by John Henry Hessels. Cambridge, 1887. 341-344. Visser: Joannes Sambucus and the Learned Image, i. m. ch. 2. A könyv igényes kiviteléről Zsámboky maga akart gondoskodni, a végső eredmény mégis Plantint dicséri. Waterschoot, W.: Lucas d'Heere und Johannes Sambucus. In: The Emblem in Renaissance and Baroque Europe. Tradition and Variety. Ed by Adams, A - Harper, A. J. Leiden, 1992. 45-52. 87 A könyv ilyen irányú interpretációjához lásd még Visser: Joannes Sambucus and the Learned Image, i. m. ch. 4. Lásd még az Emblemata előszavát: i. m. 5.
