Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 903 keként Dudith számára ennek jelentős tétje is volt: végleg eldőlt, hogy nem egy megújuló, kiegyezésre törekvő katolikus egyház kötelékeiben kell életét leélnie, hanem egy maradi, megújulásra csak külsőleg hajló intézményben. Egyházi tisztsége immáron udvari tanácsosi presztízsét és anyagi biztonságát volt hiva­tott növelni.7 5 Ferdinánd uralkodásának utolsó évében Dudith politikai pályája töretle­nül ívelt felfelé. Alighogy teljesítette a pápai legátus, Morone megbízását a zsi­nat bevégzésével kapcsolatban, a császár felkérte, hogy közvetítsen az udvar és a magyar nemesek között Miksa magyar királlyá koronázásának ügyében.7 6 Az igazi kihívást azonban római kiküldetésének terve jelentette. Dudithnak el kel­lett volna érnie, hogy a pápa — cserébe, hogy Ferdinánd hozzájárult a zsinat bevégzéséhez — engedélyezze a két szín alatti áldozást és a papi házasságot a birodalom területén. Dudith a megbízást még meg sem kapta, de már magabiz­tosan intézkedett: a birodalmi alkancellárnak, Sigismund Seldnek küldött leve­lében követelte, hogy 15 szolga és 5 ló alkossa kíséretét, amely, szerinte, egy császári szónoknak hagyományosan kijárt. Ezen felül ugyanannyi pénzt kért, mint amennyit Anton Brus prágai püspök kapott trentói küldetése idején." Csalódnia kellett, amikor végül Ferdinánd nem őt, hanem magát Seldet bízta meg. Bármennyire megkedvelte is a császár Dudithot, figyelembe kellett ven­nie, hogy Rómában a neve nem csengett mindenki előtt jól.78 Ez a későbbiek so­rán még inkább kiviláglott: Dudith pécsi püspöki címét a pápa sokáig nem erősítette meg, bármilyen befolyásos egyházi patrónusokon keresztül próbálta ezt elérni.7 9 Ferdinánd Dudithba vetett bizalmát ez mit sem befolyásolta: a hu­manista diplomata, úgy tűnik, gyakran tartózkodott közelében halálos betegsé­ge idején is, a császár többször is általa üzent.8 0 Míg Dudith karrierje évek leforgása alatt sosem remélt magaslatokra ér­kezett (ha nem is rangban, de befolyásban mindenképp), Zsámboky János még csak a ranglétra legalsó fokán tartott. Fölemelkedése lassú, kitartó, jól átgondolt stratégiának volt köszönhető, melynek kontrasztjában Dudith szárnyalása külö­__— ν 75 Jóllehet pécsi püspöki karrierje legelején tett még néhány intézkedést az egyházra vonatko­zóan (lásd a pécsi kanonokoknak írt levelét: Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 1. 147-148.), sőt biográfusa, Reuter szerint Pécsre költözését is tervezte (Reuter: Andreae Dudithii de Horehowiza, i. m. 76 Dudithot egy főúr társaságában küldik a pozsonyi diétára. Visszaúton már Verancsics és Zrí­nyi Miklós társaságában fontossága jelentősen lecsökken. Giovanni Micheli levele a velencei dózsé­hoz 1563. szeptember 2-án. (Venetianische Depeschen vom Kaiserhofe. Hrsg. von G. Turba. Bd. 1. Wien, 1889. 234.) 77 Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 151-153. (1564. jan. 25.) 78 Lásd Carlo Borromeo levelét Delfmohoz (1564. ápr. 29.): Ν BD 2,4, 112. 79 Már 1565-ben sérelmezi, hogy Draskovics zágrábi kinevezését Róma megerősíti, és az ezzel egyidejű pécsi püspöki kinevezését nem. Jóllehet a konzisztórium 1565. február 7-én, úgy tűnik, megerősíti (ráadásul adómentesen), ez nem lép hatályba (talán sosem, mindenesetre 1566. november 6-ig nem). A késedelem oka eleinte, hogy Dudith — minthogy a tridenti_zsinatról idő előtt távozott — nem írta alá a zsinati határozatokat, és ezért hitvallást kellett tennie. Lásd: NBD 2,4. 53, 91, 112; Costil: André Dudith, i. m. 118-119, kül. 119., 1. jegyzet; továbbá Dudith leveleit Hosiusnak (Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1: 146-147, kül. 2. jegyzet), és Commendone-nak (uo., 241-243, és 427.). Felszen­teléséről sehol sincs szó. 80 Delfino beszámolója Borromeonak: NBD 2,4. 110. A császár Dudithtal közölte azt is, hogy ál­dozni akar, de nem valószínű, hogy Dudithnál áldozhatott volna, mert tudtunkkal Dudith nem volt felszentelve.

Next

/
Thumbnails
Contents