Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

890 ALMÁSI GÁBOR méltó tudományos szabadsága és apolitikus magatartása viszont látszólag bosszantotta; egyedülálló kéziratgyűjteménye pedig saját gyűjteménye mentegetésére késztette, jóllehet maga is jelentős gyűjtő volt, könyvtárának nyomtatott kötetei mennyiségben felül is múlták Zsámboky gyűjteményét.5 Dudith András „humanista" vagy „vallásos" levelezésében — melyek a róla kialakított kép legfőbb dokumentumai — udvari szolgálatáról többnyire hallgatott; ha mégis szóba hozta, célja az önigazolás volt. Zsámboky János sem elsősorban mint udvari történész vagy tanácsos szeretett volna az utókor emlékezetében megmaradni. Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy Dudith és Zsámboky jól rekonstruálható udvari karrierjét megrajzolja, melynek segítségével talán e két, kortárs humanistáról kialakított képünk is teljesebbé válhat. Eletük számos közös vonása lehetővé teszi, hogy egyetlen tanulmány keretén belül számoljunk be udvari pályafutásukról. Dudith és Zsámboky mindmáig a legismertebb Magyarországról származó 16. századi tudós; életük már a 17-18. században tudományos feldolgozások tárgyát képezték szerte Európában.6

Nemzetközi kapcsolataiknak, külföldi tartózkodásaiknak köszönhetően a legkülönbözőbb nemzetiségű irodalomtörténészek, filológusok és történészek foglakoztak velük; a legértékesebb összefoglaló művek külföldi — lengyel (Lech Szczucki), francia (Pierre Costil), szlovák (Ján Vantuch), osztrák (Hans Gerstinger) és holland (Arnoud Visser) — kutatók fáradozásának köszönhetők.7 Az érdeklődés mit sem lanyhult az elmúlt évtize-5 Zsámboky könyvtára 736 görög és latin általunk ismert kódexéből Hans Gerstinger 596 kéziratot azonosított a bécsi Nationalbibliothek állományában, Németh István további 161-et (a listát remélhetőleg a Nationalbibliothek honlapján fogja publikálni). Hans Gerstinger. Johannes Sambucus als Handschriftensammler. In: Festschrift der Nationalbibliothek in Wien zur Feier des 200jährigen Bestehens des Gebäudes. Wien, 1926. 251—400. A Hugo Blotius által készített leltár Zsámboky könyvtárának 3163 kiadványát vette számba, míg Dudith könyvtára valószínűleg több mint 4000 kötetet és ennél is több kiadványt számolt. Gulyás Pál: Bibliotheca Joannis Sambuci. Sámboky János könyvtára. Budapest, 1941. 31. (Újabb kiadása: Varga András - Monok István - Ötvös Péter: Die Bibliothek Sambucus. Szeged, 1992.) Vö. Jankovics József - Monok István: Dudith András könyvtára. András Dudith's library: a partial reconstruction. Szeged, 1993. 10; Madaras Edit - Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig. Budapest, 2003. 153-159. 6 Dudithra vonatkozó fontosabb feldolgozások a 18. századig bezárólag: Reuter, Quirinus: Andreae Dudithii de Horehowiza, quondam Episcopi Quinqueecclesiensis, Oratoris et Consiliarii Caesarei, Orationes in Concil. Trident, habitae, Apologia ad D. Maximii. II Imp., Commentarius pro coniugii libertate... Offenbach, 1610. (Tartalmazza Dudith első hosszabb lélegzetű vitáját is.); Sámuelfy, Lorandus: Andreas Dudithius: Orationes V in concilio Tridentino habitae, quarum posteriores II nunc primum prodeurit. [...] Praefatus est ac dissertationem de vita et scriptis illius autoris historico-criticam adjecit. Halle, 1743; Stieff, K. B.: Versuch einer ausfurlichen und zuverlässigen Geschichte von Leben und Glaubens-Meynungen Andreas Dudiths. Breslau, 1756. A számtalan kisebb lélegzetű biográfiát kimerítően felsorolja Costil: André Dudith, i. m. 387-419. Zsámbokynak egy jelentős 18. századi feldolgozója akad: Windisch, Karl G.: Beitrag zur Lebensgeschichte des Johannes Sambucus. Ungarisches Magazin 4 (1781), 414-423; uo. 10 (1787), 498-499; Uö.: Biograptiie. Lebensbeschreibung des Johann Sambucus. Allergnädigist-privilegierte Anzeiger 6 (1776), 174-176, 183-184, 191-192, 205-208. 7 Fontosabb Dudithra vonatkozó modern irodalom: Gillet, J. F. U.: Crato von Crafftheim und seine Freunde. Ein Beitrag zur Kirchengeschichte. Bd. 2. Frankfurt, 1860. 256-420; Lutteri, E.: Deila vita di Andrea Dudizio Sbardellato. Atti dell'Academia degli Ágiati di Rovereto 2. (1884) 65-112; Faludi János: André Dudith et les humanistes français. Szeged, 1927; Juhász Kelemen: Andreas Dudith. Ein Beitrag zur Geschichie des Humanismus und der Gegenreformation. Historisches Jahrbuch 55 (1935), 55-74; Costil: André Dudith, i. m.; Caccamo, Domenico: Una societr di umanisti intorno al diplomatico imperiale Andrea Dudith-Sbardellati. In: Uö.: Eretici italiani in Moravia, Polonia, Transilvania (1558-1611). Studi e documenti. Firenze-Chicago, 1970. 109-151; Szczucki, Lech: Miedzy ortodoksja a nikodemizmen (Andrzej Dudycz na soborze trydenckim). Odrodzenie i Reformacja w Polsce