Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

KOZLEMENYEK Almási Gábor KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA A CSÁSZÁRI UDVAR SZOLGÁLATÁBAN: DUDITH ANDRÁS (1533-1589) ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS (1531-1584) I. rész Amikor a filológus Fridericus Sylburgius Dudith András kéziratai felől érdeklődött, Dudith felsorolta válaszában azt a néhány fontosabb iratot, melyre gyűjteményéből Sylburgius igényt tarthatott, majd az egy évvel korábban elhunyt Zsámboky barátjára (Sambucus meus) terelte a szót, akinek „számos kézirat volt birtokában" } Kifejtette, hogy sosem akart Zsámboky János könyvgyűjtő buzgalmával versenyre kelni, de ha akart volna, sem tudott volna, mert fontos közhivatalai lekötötték.2 „Ilyenek neki [Zsámbokynak] sosem voltak, és a császárnak sem adott tanácsokat, mint ahogy azt te epitáfiumodban tévesen állítod. A tanácsosi rang gyakoribb annál, mint arra szükség lenne, jobbára tartalmatlanná vált, és gyakran olyan obskúrus emberek kapják, akiknek jó és bőkezű patrónusaik vannak az udvarnál. Zsámboky bizonyosan kiérdemelte ezt a megtisztelő címet, és ha inkább a közügyeknek, mint az irodalomnak élt volna, igazán sokra becsültem volna."3

Dudith András csak kivételes esetekben hivatkozott diplomata múltjára és tanácsosi szerepkörére mint a közügyekért tett fontos fáradozásokra. Az udvari szolgálatot általában humanista tevékenysége legfőbb akadályaként festette le: udvari kötelességei gátolták meg abban, hogy annak éljen, ami igazán foglalkoztatta.4

A császári történész, Zsámboky irigylésre 1 Ε tanulmány a Közép Európai Egyetemen készült doktori disszertációm 3. és 4. fejezetére épül. (Almási Gábor·. The Uses of Humanism. Andreas Dudith (1533-1589), Johannes Sambucus (1531-1584) and the East Central European Humanist Network. Budapest, 2005.) Ezúton is szeretném megköszönni Péter Katalinnak a disszertáció megírásához nyújtott nagylelkű segítségét. 2 Dudith és Zsámboky jól ismerték egymást még fiatal korukban, tudományos peregrinációjuk során együtt töltött rövidebb időszakokból, majd később 1564-ből, a Bécsben töltött közös egy évnek köszönhetően. Levelezésüknek egyetlen darabja maradt fenn 1581-ból, mikor Dudith beajánlja Zsámbokyhoz az angol filológus-matematikust, Henry Savile-t. (Kiadta Costil, Pierre·. André Dudith. Humaniste Hongrois. 1533-1589. Sa vie, son oeuvre et ses manuscrits grecs. Paris, 1935. 441-442.) Keserűen írja itt Dudith, hogy Zsámboky sosem említi őt közös barátaiknak írt leveleiben. Barátságuk talán e szemrehányások hatására is, úgy tűnik, felelevenült, mint azt Dudith Tadeás Hájek császári orvos és csillagásznak írt 1584. január 12-i levele sejteti. (Universitätsbibliothek, Bréma [a továbbiakban UB] ms. a 13, n° 71, ff 108v-110r

.) Dudith 1576. évi és 1581-1589 közötti levelei megjelenés előtt állnak. Lech Szczuckinak és Szepessy Tibornak ezúton is köszönöm, hogy doktori disszertációmhoz és a jelen publikációhoz használhattam e leveleket. Az alábbiakban a pontos évszám megadása mellett eredeti lelőhelyükre fogok hivatkozni Szczucki és Szepessy közlése alapján. (A brémai, boroszlói, berlini, brüsszeli, goriziai, esztergomi levéltárakra vonatkozó hivatkozások tehát nem saját kutatásom eredményei.) 3 Sylburgius epitáfiumát sajnos nem ismerjük. 4 Vö. Hieronymus Wolfnak (1577. szept. 9.) és Justus Lipsiusnak (1584. márc. 17.) írt leveleivel. Andreas Dudithius: Epistulae. Ed.: Szczucki, Lech - Szepessy Tibor. Vol. 4. 1577-1580. Budapest, 2002. 47; Iusti Lipsi Epistolae. Ed.: Gerlo, Alois et al. Vol. 2. Brussels, 1981. 75-77.