Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
882 DOMINKOVITS PÉTER A 17. századi hivatali utódok közül Vághy György (1601-1617) nagy múltú, csekély vagyonú helyi család tagja, János testvére vezető Nádasdy szervitor (a kapuvári uradalomban). Az előbbi halála után e tisztbe kerülő, ugyancsak a kisbirtokos nemesek sorába tartozó mankóbüki Horváth Bálint (1617-1629) már a vármegye aktuális főispánjának, Batthyány (II.) Ferencnek a vezető szolgálói közé tartozott. Négy évvel ura halála után a soros tisztújításon hivataláról lemondott, utóda Nádasdy Pál hű familiárisa, gálosházy Récsey Bálint lett (1629-1637). Valószínű, Nádasdy azt használta ki, hogy a nemrég megválasztott nádor, a térség birtokos társadalmában új ember, a Sopron vármegye főispáni hivatalát is betöltő Esterházy Miklós még helyi társadalmi bázisát nem építette ki. De ezt követően az előbb ecsetelt főúri rivalizálás még többször előfordult. Nádasdy Pál halálát (1633) követően immáron Esterházy Miklós juttatta alispáni székbe a néki diplomáciai szolgálatokat is teljesítő hű familiárisát, a Sopron vármegyében alig valami birtokkal rendelkező Eörsy Zsigmondot (1637-1646). Ót e hivatalban egy Esterházy szolgálatban álló, de Nádasdy által is respektált személy, CzirákyAdám (1646-1651) követett. De ez utóbbi elismerés okozta Cziráky megyei pályájának a végét. Gr. Esterházy László főispán bizalmatlansága miatt volt kénytelen alispáni hivataláról lemondani. Helyébe a fiatal főispán apósának, gr. Batthyány (I.) Ádámnak a tanácsára mankóbüki Horváth György került e tisztre (1651-1656). A törökkel vívott vezekényi ütközetben elhunyt főispán halálát (1652), a főispáni hivatalt megöröklő öccse (Esterházy Pál) ifjúkorát kihasználva, 1656-tól egészen a dominus haláláig (1671) Nádasdy familiárisok töltötték be Sopron vármegye alispáni hivatalát (Bezerédy György: 1656-1662; Rabby István: 1662-1669; Ráttky György: 1669-1672). Ráttky György lemondása viszont már unipoláris hatalmi viszonyok között történt. Ez időtől Esterházy Pál akarata volt a meghatározó, aki saját szolgálatába fogadott több korábbi Nádasdy familiáris családot (így Ráttky Györgyöt, vagy a felsőbüki Nagyokat is), és a törvényhatóság alispánjai ebből az érdekszférából kerültek a vármegye élére, de a nagyhatalmú nádor a megyei vezetők egy részét a megyei hivatalokból országos tisztségekbe juttatta. így felsőbüki Nagy István Sopron vármegyei alispánsága mellett 1693-1698 között Maholányi János személynök ítélőmestere volt, majd 1698-1699 során országbírói ítélőmesteri hivatalt töltött be, pályájának csúcsát 1713-ban alnádorként érte el. (Hasonló figyelhető meg a vármegyei jegyzői székből 1710-ben királyi jogügyigazgatóvá kinevezett Tolnay Dániel esetében is.)134 A tisztújításokon megjelenő főúri képviselők utasításai (Sopron, Zala), valamint a főurak egymás közötti levelezése arra mutat,13 5 hogy a főnemesség a szolgabírói hivatalokig lemenően bele kívánt szólni a vármegyei tisztikarok személyi összetételébe. A soproni alispáni hivatal betöltésére jellemző főúri rivalizáció viszont nem ismert Vasból. De pl. 1646. évi tisztújítás előtt a megye főis-134 A kérdéskörre alapvető: Iványi Emma: Esterházy Pál nádor i. m., ill. Papp László: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése 1681-1713. In: Levéltári Közlemények, 20/23. (1942/ 1945) 310-344. 135 Nádasdy Ferenc a rábaközi szolgabírák személyét kifogásolja, de elismeri, kevés az ilyen pozícióra választható ember: MOL Ρ 124. Esterházy es. It, gr. Esterházy László iratai, 6. köteg, No. 825., Nádasdy Ferenc levele, Saibersdorf, 1651. dec. 22.
