Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 881 tatta.12 8 Míg főúri (elsősorban a Batthyány) familiárisi körök funkcionális és személyi vizsgálata már eddig is fontos kutatási eredményekkel bír,129 a vármegyei hivatalviselők, a nemesi társadalom oldaláról máig kevés az elemzés. Tudott, hogy a 17. századi Győr vármegyei tisztikar társadalomtörténeti szempontból három nagy csoportból tevődött össze: a.) a tradicionális vármegyei családok tagjaiból, b.) más vármegyékből származó katonáskodó, hivatalviselő személyekből, c.) nemességet szerzett, kereskedő polgárokból. Ugyanakkor a hivatalnyerés meghatározó elemét a főispánhoz, a mindenkori győri püspökhöz való viszony jelentette.13 0 A 17. századi Sopron vármegye esete alapvetően más volt. Itt a korszak jelentős részében főnemesi rivalizálás folyt a vármegye fölötti befolyás megszerzéséért (a 17. század elején kevéssé jelentős Nádasdy-Batthyány, 1637-1672 között erős és határozott Nádasdy-Esterházy), aminek érvényesítése többek között vezető familiárisok alispáni székbe juttatása volt. Nem történt más, mint Sopron vármegye legnagyobb (az 1640-es évektől csak egyik legnagyobb) családja, a Nádasdy, a főispáni szék bizonytalanságait kihasználva, hű familiárisainak alispáni hivatalba juttatásával, olykor szinte teljes körű tisztújítással igyekezett érdekei védelmére a megyekormányzatot megszerezni. így hosszú távon bipoláris hatalmi struktúra alakult ki. Az alispánok rövid áttekintése egyaránt érzékelteti a rendi autonómia korlátait, a főnemesi befolyás erősségét, illetve a helyi hatalom birtoklásán keresztül rámutat a nemesi társadalom belső mozgásaira is.13 1 Társadalomtörténeti szempontból az alispáni hivatalok betöltésénél már a 16. században jelentős változások történtek. Míg Kisfaludy Pál (1550-1560), Ostffy Jakab (1562-1580), Viczay György (1580-1581) Sopron vármegye és a tágabb térség jelentős, Mohács előtti múlttal rendelkező, középbirtokos családjaiból kerültek ki, Megyery Imre (1581-1595) és Szalay Gábor (1595-1601) a „homo novus"-ok közé tartozott. Bár Ostffy és Viczay szintén a Nádasdyak familiárisi köréhez tartozott, de e nagy múltú családok egzisztenciája nem e familiárisi viszonyon alapult..13 2 Ugyanakkor a középbirtokos Megyery soproni javait jure inscriptionis a Nádasdyaktól nyerte, vagyoni és hivatali karrierjét e főnemesi családnak köszönhette. Ez méginkább igaz a Nádasdy birtokigazgatásból (kapuvári uradalom) a megye élére került kisbirtokos Szalayra.133 128 Varga J. János: A főúri szervitorok és a vármegyei nemesség viszonya. In: A Thököly felkelés és kora. Szerk.: Benczédi László, Bp. 1983. 69-70. 129 Koltai András: Batthyány Ádám és udvara 1625-1659. Kézirat, Bp. 1999. 106-206., Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI-XVII. századi dunántúli nagybirtokon. Bp. 1981. (Értekezések a történeti tudományok köréből 94.) 130 Gecsényi L.: Győr vármegye, 14-15. 131 A szöveg jegyzetekkel történő gyakori szétszabdalásától itt eltekintettem, a témáról részletesebben: Dominkovits Péter: Főúri familiárisok - vezető vármegyei tisztségviselők (Sopron vármegye alispánjai a 17. században). Kézirat, Sopron, 2005. 1-15 lev. 132 MOL Ε 185 MKA Archívum Familiae Nádasdy , Nádasdy Tamás nádor iratai, 1555: Nomina servitor[um] noviter conductortum] fol. 721-723. [Mikrofilm Nr. 31.986.]; Uo. Nádasdy Ferenc iratai, 1573-1574: Ratio solutionis dominor[um] familiar[um] (...), [Mikrofilm Nr. 31.998.] 133 Az archontológiai adatokra: Dominkovits Péter: XVI. századi magyar nyelvű iratok Sopron vármegye levéltárából. Sopron, 1996. 111-115.
