Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
880 DOMINKOVITS PÉTER kon, Újfalu, illetve a Légrád melletti Alsódomború), amit a vármegyei szolgabíró esküdtjével ellenőrzött.12 0 A sokirányú közigazgatási feladatkör közül még két területet emelnék ki. A vármegyei közgyűlések szabták meg a törvényhatóság területén érvényes kézműipari, mezőgazdasági termékek árát, illetve a béreket (limitationes).121 Az utak, hidak karbantarása és a vízszabályozás mellett a Sopron vármegyei igazgatásnak nagyon sok munkát adott a malmok és az azokkal szorosan összefüggő vizek, töltések rendezése.12 2 Közösségek és magánemberek vármegye elé került legkülönbözőbb folyamodásai között török fogságba került rabok segélykéréseivel is találkozhatunk.123 Talán a térség egyik legnagyobb horderejű esete Pálffy Pál nádor titkárának, a Győr vármegyei birtokos Angarano Tamás fogságba került anyjának az esete volt; hogy csak egyetlen példát említsünk.12 4 A vármegyék mégis legtöbbet a jogbiztosítással és jogszolgáltatással foglalkoztak. A törvényszékek hatáskörét egy 1606. évi statutum az alábbiakban határozta meg: gyilkosság, lopás, rablás, vérfertőzés, paráznaság, verés, hatalmaskodás, jobbágyköltöztetés ügyében járhatnak el.12 5 Bár a 16-17. századi egyházi-, világi főnemesek pallosjogú uradalmait a mai történetkutatás a vármegyei tisztikar szempontjából exempt területnek tekinti — itteni működésük speciális feladatokhoz kötött —, de mind a nagy (Nádasdy),126 mind a középbirtokos (petőházi Zeke) úriszékein ítélkező-, ellenőrző szerepben ott találjuk a vármegyei tisztviselőket.12 7 3.3. Főúri familiáris - rendi hivatalviselő (Sopron és a nyugat-dunántúli vármegyék példáján) Az alapkérdést, a vármegyei vezető elit ún. „kétarcúságát", azaz valamely világi, egyházi főnemesi udvarban tett szervitori szolgálatát, illetve a vármegyei nemesség élén viselt vezető szerepet már két évtizede Varga J. János bemu-120 ZML IV A. 1. b., Acta Congregationalia, 1. d., 1640. jan. 26., Szendrey István: Hajdú-szabadságlevelek. Debrecen, 1971. 267-268.: Nr. 24., ill. Kiss István, Ν.: A muraközi régió kettős katonai szerepe a 17. században. (Végvárak és katonaparasztok) In: Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. (Studia Agriensia, 14.) Eger, 1993. 123-144. 121 Magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere 1463-1848. 1-2. Szerk.: Domonkos Ottó - Kiss Mária - Nagybákai Péter, Bp. 1986. 122 Pl.: SL SVMLt, IV A. 1. b. Acta Congregationalia 1. doboz, 1648. máj. 2. (Rábaköz) 123 SL SVMLt, IV A. 1. b. Acta Congregationalia, 3. doboz, Egerváry György folyamodása, 1669. aug. 26. A kérdéskörről: Pálffy Géza: A rabkereskedelem és rabtartás gyakorlata és szokásai a XVI-XVII. századi török-magyar határ mentén. (Az oszmán-magyar végvári szokásjog történetéhez) In: Fons 4. (1997.) 1, 5-78., vö. még: Federmayer, Frederik: Angaranovci ν Győri a Bratislava (Osudy potomkov talianskych obchodníkov ν Uhorsku). In: Zborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského, Historica XLV Bratislava 2002, 41-46. 124 S. Lauter É.: Pálffy Pál nádor Nr. 9., 15-17., 19. 125 Turbuly É.: Sopron vármegye. 1606:Nr. 623. 126 Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof-, und Staatsarchiv, Familienarchiv Csáky, passim. 127 SL XIII. 22. petőházi Zeke es. lt. 2. doboz, Fase. 2. No. 125., Eckhart Ferenc: Földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Bp. 1954., Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk.: Varga Endre, Bp. 1958., passim.
