Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
876 DOMINKOVITS PÉTER nulmányokat is folytatottak: Rabby 1637-1639, Zeke 1642-1643 között a nagyszombati egyetemen tanult. Ugyanezt a megállapítást erősíti az a tény, hogy ők a megyei tisztségükkel gyakran azonos időben az egyik nagybíró (nádor, országbíró, személynök) mellett országos és regionális bíráskodási feladatkört jelentő ítélőmesteri hivatalt (prothonotarius) is elláttak (pl. Rabby személynöki ítélőmester volt).9 9 Sopron vármegyét tekintve a párhuzamosan többes vármegyei jegyzőség időszaka 1710-ben záródott le, amikor Sopron és Veszprém vármegyék királyi jogügyigazgatónak kinevezett notariusa, Tolnay (Tholnay) Dániel helyett mindkét törvényhatóság immáron egy-egy önálló jegyzőt választott.10 0 A vármegye közigazgatásában, jogszolgáltatásában legtöbb napi munkát végző szolgabírák — a magyar nyelvű forrásokban gyakran főszolgabíróként említve — és az esküdtek döntően az adott térség kisbirtokos, vagy jobbágytalan (taxalista, armalista) nemességéből kerültek ki. A több generációs alsóbb megyei hivatalokat viselő családok mellett (pl. Mesterházy, Völcsey), a szolgabírák között olykor az uradalmi tisztségekből megyei hivatalba lépő személlyel is találkozhatunk (Beleznay Ferenc a Nádasdyak lékai familiárisából lett vármegyei szolgabíró). Szórványadatok arra utalnak, hogy a városi polgárság egyes nemességet szerzett tagjai (pl. Ruszt mezővárosból a Natl, Sopron sz. kir. városból a Fenessy családok),10 1 is alszolgabíróként, esküdtként a hivatalviselő nemesek sorába kerültek. Sopron vármegye esetében viszonylag a legkevesebbet az adószedőkről, azok családi, vagyoni hátteréről tudunk. A vagyon összetevőit, a társadalmi kapcsolatrendszert tekintve minden bizonnyal a speciális esetekhez sorolható az a két adószedő, akik közül az egyik Pozsonyban és Sopronban (a 16. század második feléből pécsi Bornemissza János), a másik Sopronban (a 17. század középső harmadából muzsaji Vittnyédy István) városi ingatlanokat birtokolt. Bornemissza Sopron, Vas, Pozsony vármegyei javaival a jómódű regionális nemesi társadalom soraiba tartozott, de a nála szerényebb Sopron vármegyei fekvőbirtokkal rendelkező Vittnyédy is a vagyonos nemesség tagja volt, ő javait borkereskedéssel is gyarapította. Mindkettőjüket családi-rokonsági szálak fűzték Sopron szabad királyi város polgárságához.10 2 Valószínű, hogy a 17. század nyugat-dunántúli vármegyéiben e két esetnél tipikusabb a szerényebb fekvő-99 A protonotariusi hivatal feladatkörét veszik majd át 1724-től a kerületi táblák. A 17. századi jelentőségére: Winkler János: Az ítélőmesteri joghatóság kialakulása. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Szerk.: Lukinich Imre, Bp. 1925. 305-319. 100 Bártfai Sz. L.: Gróf Széchényi György levelei I. köt. Nr. 106. A több megyés jegyzői hivatalra: Dominkovits Péter: A kora újkori nyugat-dunántúli nemesi társadalom regionális vizsgálatáról. [Kézirat, Sopron, 2004. 8-10.], Felvidéki esettanulmány: Föglein Antal: Dubéczy György, Zólyom vármegye nótáriusa. Turul, 52. (1938) 1-2, 1-6. 101 Sopron sz. kir. város polgárjogával rendelkező, a városi magisztrátusban is hivatalt viselt Fenessy Mihály vármegyei esküdt végrendelete: SL SVLt, Testamenta, Lad. F. Fase. 3., No. 89., Sopron, 1662. ápr. 29. A Natl család armálisának közzétételével családtörténetet is ad: Tompos Ernő: Sopronban őrzött címeres levelek. Soproni Szemle, 26. (1972) 204., 209., Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok 1535-1848. Bp. 1982. 102 Bornemissza végrendelete: SL: Sopron Város Levéltára, Testamenta, Lad. Β. Fase. I. No. 9., Payr Sándor: Muzsaji Wittnyédy István. Bp., 1906.
