Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 877 birtokkal rendelkező, tanult kisbirtokos nemes (mint az 1630-as években a Vas megyében adószedő egyházasrádóci Győrffy Gáspár), de ennek pontosabb megállapításához még további analitikus kutatások szükségesek.10 3 Bár a vármegye adószámadásaiért az alispán tartozott felelősséggel, az adószedőket hivatali munkájuk során nem csak a vármegye közgyűlése számoltatta el, számadásaikat a kamara is rendszeresen ellenőrizte, hiányok, tartozások miatt a kormányszerv a gyakran levelezett a vármegyével. A 18. század megszokott „törvényhatósági" hivatali karrierjei (esküdtszolgabíró, [szolgabíró]-jegyző-alispán) még nem jellemzik a 17. század első felét. Több alispán főúri kegynek köszönhetően az esküdtiből került az alispáni székbe, pl. a Nádasdy familiáris Vághy György, vagy a korábban megyei hivatalt sem viselt, Sopron vármegyében csak csekély zálogbirtokkal rendelkező Esterházy familiáris, Eörsy Zsigmond. A fontosabb hivataloknál a 17. század középső harmadában jelenik meg a fokozatos hivatali emelkedés (pl. Rabby 1652-ben jegyző, 1662-ben alispán; Zeke 1653-tól szolgabíró, 1662-től jegyző), és a század utolsó harmadban válik általánosabbá.104 Az esküdt-szolgabíró karrierív azonban korábban is megfigyelhető. Általánosan elmondható, hogy máig is legkevesebbet a vármegyei tisztségviselők felekezeti viszonyairól tudunk. Az evangélikus Récsey Bálint 1637 tavaszán bekövetkezett halála után az alispáni tisztet döntően katolikusok töltötték be (pl. Eörsy, Cziráky, Bezerédy), de több szórványadat arra utal, hogy még a rekatolizáció legerősebb szakaszában, a 17. század végén is találkozhatunk evangélikus felekezetű tisztviselőkkel. A legfontosabb feladatkörökről: A központi kormányzat számára a legfontosabb, rendszeresen ellátandó vármegyei feladatkörök az adóigazgatás, a vár-és hadseregellátás és a területvédelem voltak. Az adóigazgatásban az országgyűlésen megállapított adók kivetése, behajtása, kamarai adminisztrátornak történő átadása jelentette a vármegye legnagyobb feladatát. Ezt, azaz az adózó birtokok — többnyire falusi bíró eskü alatt tett bevallása utáni — felmérését, az adóegységek (portaszámok) aktualizálását a 17. század első felében a vármegye fegyelmezetten teljesítette. Sopron az 1625-1648 közötti időszakból csupán az alábbi adósságokkal rendelkezett. A csekélyebb részt az 1625-1647 közötti időszak jelentette; 1625-ből 444 köböl gabona (annona), 1629., 1631-1636. évekből 1358 ft 75 d-os készpénz alkotta a restanciát. A teljes adósságállomány döntő részét, 12.357 ft-ot, az 1648-1649. évek adótartozásai képezték (dica, annona, koronaőrzési adó).10 ° Sopron esetében külön elintézést kívánt az ún. incorporait uradalmak adóügye, melyek a gyakorlatban már az 1609. évi adójegyzé-103 Győrffy végrendelete, osztálylevele: SL IV A. 1. p. SVMLt, Acta Iuridica, Tom. 1. Fase. 20. No. 888., közölve: Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Sopron, 2001. 18-23., vö. még Vas Megyei Levéltár, XII. 1. d. Vasvári Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, Statutoriae, Győrffy. 104 Dominkovits Péter: Die leitenden Beamten des Komitats Odenburg im letzten Drittel des 17. und ersten Drittel des 18. Jahrhunderts. In: Forscher-Gestalter-Vermittler. Festschrift Gerald Schlag. Hg. GürtI, Wolfgang - Krajasich, Peter, Eisenstadt, 2001. 70-74. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland Bd. 105.) 105 SL: SVMLt, Acta Congregationalia, 1. doboz, Extractus diversarum regni contributionum ab anno 1625 usq[ue] finem anni 1648 in co[mi]t[a]tu Soproniensi restantium., Pozsony, 1649. dec. 16.
