Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 875 kitérek — valamely főnemes (többnyire az aktuális főispán) vezető familiárisi köréből került ki. A dunántúli törvényhatóságokat tekintve, ahogy Sopron, úgy Győr, Komárom, Veszprém esetében is egy fő viselte e hivatalt, míg Vasban és a Somoggyal egyesített Zalában a rendek két alispánt választottak. A vidéki vizsgálatok során (tanúkihallgatások, vagyonosztályok stb.), vagy távolléte idején az alispánt többször az ún. alügyviselő (vicegerens) helyettesítette.9 3 Bár 16. századi szórványadat (1580: Viczay György alispánsága) a megválasztással egy időben vicegerens választásáról szól,9 4 a jelenleg feldolgozott, 17. századi Sopron vármegye tisztújítások ezt nem mutatják oly általános gyakorlatnak, miként az Vas megyében történt. Ott ugyanis tisztújításkor a két frissen megválasztott alispán rögtön a vicegerensét is megnevezte, őket e hivatalra a közgyűlés megválasztotta.9 5 Sopron esetében az Esterházy Miklós nádor számára diplomáciai szolgálatokat is teljesítő, így a vármegyétől gyakran távollévő Eörsy Zsigmond alispánsága idején olykor már helyettes (substitutus) vicecomes-ként tevékenykedett (az egyébként Vas vármegyei birtokos!) vicegerens, Mogyoróssy Mihály.9 6 A helyettesi hivatal (vicegerens) 16-17. századi betöltőinek személyi köre, annak kiválasztódása, a tisztség hatásköre tehát még alapvető kutatásokat kíván. A szomszédos Győr eddigi feltárása csak a megszokott alispáni helyettesítésre utal. A vármegye rendjei 1637-ben statutumban rögzítették: Szapáry András alispán saját peres ügyeiben nem járhat el, helyette substitutus alispánként Szombat Andrásnak kell ítélkeznie.9 7 A jegyzők (nótárius, juratus nótárius, Ordinarius nótárius) esetében a korszak sajátosságának tartható az, hogy ők e hivatalt párhuzamosan egy-, vagy közel azonos időben több vármegyében is viselik.98 Pl. Rabby István 1651-től Sopron és Veszprém, majd Zala-Somogy, 1662-től Vas jegyzője volt; 1662-ben Sopron vármegye alispánjává választották. Utóda Zeke (I.) István, aki 1662-től Sopron, 1665-től Veszprém vármegye jegyzői hivatalát 1669-ben bekövetkezett haláláig látta el. Bár e szituáció könnyen az alfabetizáció szintjével és elterjedésével hozható összefüggésbe, megítélésem szerint nem erről van szó. Ugyanis a jegyző hiányában a közgyűlésekről szolgabírák is készítettek fogalmazati feljegyzéseket, számtalan tanúkihallgatási jegyzőkönyv, osztály- és bizonyságlevél a különböző ügyekben eljáró szolgabírák (és esküdtjeik) kézírásával maradt fenn. A 17. században a jegyzői hivatal párhuzamosan több törvényhatóságban viselése, regionalitása valószínű, hogy a jegyzők magasabb szintű képzettségével, így a jogtudás, jogalkalmazás és írásbeliség (formulariumok) magasabb minőségi szintjével áll összefüggésben. Ismert, hogy közülük többen egyetemi ta-93 Tóth P: Sopron vármegye, 1583. Nr. 551, Turbuly É.: Sopron vármegye, 1603 Nr. 457, 1604 Nr. 495. 94 Tóth P.: Sopron vármegye, 1580. Nr. 183-184. 96 VaML IVA.l.a. Vas vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei Prot. II. 1656. jún. 19., 1660. ápr. 26., 407., 484. 96 Hiller I.: Politikai környezetváltozás, 14. 97 Gecsényi Lajos: Győr vármegye nemesi közgyűlési i. m. III. Nr. 563. Konkrét esetekre: 1641 decemberében Szapáry András alispán (ordinarius vicecomes) érintettsége miatti perben Szombat András substitutus-ként képviselte a vádat: GyL IV A. 1. b. Győr vármegye nemesi közgyűlésének iratai (=Acta Congregationalia Antiquissima) 1. d., I. 1642:32., 1641. dec. 31. 38 A jegyzői hivatal kialakulásáról jelentőségéről: Föglein Α.: A vármegyei nótárius i. m. 159.
