Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 871 konfliktusait itt nem részletezve mégis megjegyezhető: a Wesselényi-féle összeesküvés miatt felségárulással vádolt, felségsértés miatt fej- és jószágvesztésre ítélt gr. Nádasdy Ferenc országbíró (1655-1670), helytartó (locumtenens) (1667-1670) kivégzését (1671) követően Sopron vármegye birtokos társadalma — immáron a 18. század első harmadáig nyúló alapvető változásokkal — 1848-ig meghatározóan átalakult. A kamarai kezelésbe került Nádasdy javak jelentős részét Esterházy Pál szerezte meg. 6 (Az általában többlépcsős zálog- és örökeladások még a pontos birtoklástörténet szempontjából is további kutatásokat igényelnek, legjobban a kőszegi uradalom megszerzésének lépései ismertek.)" Széchényi György kalocsai érsek, győri püspöki adminisztrátor kiterjedt hitelműveletei révén ekkor alapozódott meg a későbbi gr. Széchényi vagyon is.7 8 1671 után a vármegyei birtokviszonyok másik jellegzetessége a megyei nemesség körében jelentkezett. Nádasdy Ferenc egykori vezető familiáris családjai inscriptiós birtokaikat stabilizálni kí[ vánták, azokat örökjogúvá próbálták tenni (pl. a Bezerédy, Kövér családok).79 Bár természetföldrajzi szempontból a vármegye több eltérő sajátosságú kistájra oszlott (pl. Rábaköz, Répce-vidék, Fertő-mente), nagysága, társadalom-és gazdaságtörténeti sajátosságai, történeti fejlődése miatt a Sopron vármegye keleti részét alkotó a Rábaköz erősen elkülönült a nyugati megyeféltől. Ezt a vármegye közigazgatási beosztása, ítélkezési szervezet is követte. A 16. század végi, 17. századi Sopron vármegye négy, erősen eltérő nagyságú szolgabírói já-I rásra (processus) oszlott, amelyeket — az általános gyakorlatnak megfelelően — a szolgabírák neveivel jelöltek. Az 1648. évi adóösszeírásban jelenik meg a felső és az alsó járás elnevezés (processus superior, processus inferior), illetve e forrásban Rábaszigetként (Insula fluvii Raba) is nevezett Rábaközt két, a szolgabírák neveivel megkülönböztetett járásból álló kerületnek (districtus) nevezték. (A districtus terminus Rábaköz egészére alkalmazása a 16. század végétől folyamatosan megfigyelhető.) Az alszolgabírói hivatal első említése 1646-ból ismert, ekkor a később processus superior-ként nevezett, legnagyobb településállományt magába foglaló felső(bb) járás feleződött meg. A hivatalviselői kar \ sajátossága az, hogy ezt a pozíciót 1647-től két generációra egy megnemesedett f ruszti polgárcsalád, a Natl tagjai viselték. Székhelye: A 16. század végi, 17. század eleji Sopron vármegyében — szemben a szomszédos Győr vármegyével, ahol a hadászati, közlekedés-földrajzi, gazdasági szempontból centrális Győr erődvárosban, továbbá Vas vármegyével, amelyben a fontos hiteleshely, a vasvári káptalan török veszély előli Szombathelyre szállításával (1578:20. tc.) e privilégizált mezővárosban stabilizáló-76 Fülöp Éva Mária: Angaben zur Besitzgeschichte des fürstlichen Zweiges der Familie Esterházy in der Feudalzeit. In: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten und Mäzene. Hg, Perschy Jakob, Prickler, Harald, Eisenstadt, 1995. (ßurgenländische Forschungen Sdbd. 16.) 84-97. 77 Seedoch, Johann: Hogyan került a kőszegi uradalom Esterházy Pál herceg tulajdonába? In: Egy emberöltő Kőszeg i. m. 177-181. 78 Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története I. 1252-1732. Bp. 1911. 121-201., 431-484. 79 Egy tipikusnak cseppet sem nevezhető példa, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem Nyugat-Dunántúlra menekített, egykori diplomáciai feladatokat is ellátó familiárisának, Kövér Gábornak az esete: Dominkovits Péter: Egy egy-generációs középbirtok és birtokosa: Kövér Gábor széplaki uradalma. Adalék Sopron vármegye XVII. századi birtokos társadalmához. In: Fons 9. (2002) 1-3, 273-303.
