Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 869 ron, amely 1277-től rendelkezett e privilégiumokkal. 66 Kismarton a zálogbirtokok visszacsatolásával, 1648-ban váltotta és kapta meg a szabad királyi városi jogot,6 7 míg a boráról híres Ruszt az 1681. évi országgyűlésen nyerte el e privilégiumot. A 16-17. századi vármegye birtokszerkezetében a világi nagybirtok döntő súllyal bírt. A szomszédos Győrnél jóval kisebb mértékben képviseltette magát az egyházi nagybirtok (pl. még Sopron megyei nagybirtokosként a győri püspök, de már kisbirtokosként a győri székeskáptalan). Moson vármegyével szemben itt a királyi birtok elenyésző nagyságú volt, azt privilégiumnyeréséig csak az óvári uradalomhoz tartozó Ruszt mezőváros képviselte.6 8 A Mohács előtti múltra visszatekintő jómódú birtokos családok (Ládonyi, Viczay) mellett a vármegye nagyszámú — a jelenlegi kutatások szerint az I. Mátyás kori adópolitika miatt — jobbágytalan, megadóztatott (taxalistae) kisnemessel rendelkezett.69 Az ő nemesi falvaik döntően két tömbben, a Rábaközben és a Répce-vidéken helyezkedtek el, e „törzsterületekről" leszakadva feküdt a legnyugatibb település, Felsőpulya. Az 1574. évi porta-összeírás7 0 szerint a vármegye legnagyobb birtokosa 400 adózó portával, az adóztatott birtokállomány 37,5%-ával gr. Nádasdy Ferenc volt, őt 17%-os részesedéssel (181,5 adózó porta) az Oláh-Császár család követte. A vármegyei birtokstruktúra specialitásaként a 8 jobbágyfaluval rendelkező Sopron szabad királyi város is (92 adózó portájával, 8,6%-os részarányával) a nagybirtokosok sorába tartozott, miként a győri püspök is (76 porta; 7,1%). A főnemesek közé tartozó enyingi Török család a Sopron vármegyei Rábaközben 41,5 adózó portát (3,9%) bírt.7 1 A Mohács előtti múltra visszatekintő szűk középbirtokos nemesség (Ostffy, Viczay) mellett már ekkor megjelentek az 66 G. Etényi Nóra: Sopron a 17. századi nagypolitikában. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk.: Turbuly Éva, Sopron, 2002. 81-114., Hiller István·. „... Sopronból azt írhatom Méltóságodnak.." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen. In: Házi Jenő emlékkönyv. Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulójára. Szerk.: Dominkovits Péter - Turbuly Éva, Sopron, 1993. 255-266. e7 Prickler, Harald: Eisenstadt im Uberblick - Ein historisches Mosaik. In: Eisenstadt. Bausteine zur Geschichte. Hg. Prickler, Harald - Seedoch, Johann, Eisenstadt, 1998. 41-67. 68 1593 során a Moson vármegyei adózó porták 60,7%-a, Győr 1594. évi elfoglalását követően, 1596-ban 41%- tartozott a magyaróvári uradalomhoz. A 17. század első felében az eladományozások, zálogolások miatt a királyi birtokok nagysága kis részben csökkent. A birtokstruktúra alaptendenciáira: Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén. In: Arrabona. Múzeumi Közlemények 39/1-2. Szerk.: Tóth László, Győr, 2001. 299-328. 69 Soós Imre: A sopronmegyei kurialisták taksája. In: Történetírás. 1. (1937) 4, 376-397. 70 Porta: számítások alapján előálló adóegység, amelyet átmenetileg 1598-1608 között házadón alapuló sziszéma váltott fel. A kor adózására: Bakács István: A dicalis összeírások. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József, Bp. 1957. 51-81., Baráth Tibor: A magyar állam adóügye 1605-1648. Századok 64. (1930) 607-655., 697-737., Dávid Z.: Az 1598. évi házösszeírás, i. m. 2-31., Juhász Lajos: A porta története 1526-1648. In: Századok, Pótfüzet, 70. (1936) 497-578. 71 Magyar Országos Levéltár (=MOL) Magyar Kamara Archívuma (=MKA) Ε 156 Conscriptiones Portarum (CP) Tom. XXV, Regestrum connumerationis portarum dicae Sacr[atissim]ae Casarae Regiaeq[ue] Ma[ies]t[a]tis Comitatus Soproniensis dicatore Demetrio Káldy Anno 1574 factae 537-547., Dominkovits Péter: Sopron vármegye XVI. század végi birtokos társadalma. In: Soproni Szemle, 53. (1999) 2, 102-106. Településenként a megye birtokosaira: Soós Imre: Adatok a sopronmegyei középbirtok 16. századi történetéhez. In: Soproni Szemle, 1. (1937) 3-4, 259-279.
