Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855

868 DOMINKOVITS PÉTER hajtott végre, a főispánnak a vármegye pecsétjét átadta. Ez a momentum gyakran nem került rögzítésre az egykorü jegyzőkönyvekben, miként e részletezés ekkor Sopron vármegye esetében sem rekonstruálható, ahol is az 1650-es évtizedben 2-3 esztendőnként, az 1660-as évektől pedig szinte évente megerősítik, szükség esetén kiegészítik, illetve megújítják a tisztikart. Az új hivatalviselők a közgyűlés előtt esküt tettek. Az országgyűlési adókivetések végrehajtását a központi kormányszervek által kinevezett királyi adószedő (dicator) hajtotta végre, aki a 16. század második felétől a 17. század derekáig (1648) már a megyei nemesség soraiból került ki. A vármegyék a rendek által választott, a megye költségére kiküldött két, követutasítással ellátott követükkel az országgyűléseken is képviseltették magukat. Ε személyek, és általuk a vármegyék, a diéta alsó tábláján — amelyet az 1608. [koronázás utáni] 1. tc. legitimált — szólhattak bele az országos politika és törvényhozás alakításába. Tragikus véletlen, a követ diéta idején történő elhalálozása esetén a rendek új követet választottak. A követek az országgyűlés befejeztével törvényhatóságukba visszatérve a törvénycikkek felolvasása mellett a közgyűlésen részletes beszámolót tartottak. 3.2. Egy esettanulmány: Sopron vármegye Fekvése és birtokszerkezete: A Nyugat-Dunántúlon, az osztrák határ mentén fekvő, közepes nagyságú Sopron vármegyét a 16-17. századra is kihatóan érintették III. Frigyes 15. századi dinasztikus küzdelmei. A nyugat-dunántúli területváltozások az 1463. évi soproni (másként bécsújhelyi) békében legitimizálásra kerültek. Ekkor Mátyás király a magyar szentkoronáért cserébe III. Frigyesnél zálogon hagyta a Sopron és Vas vármegyék területén fekvő Kismarton, Fraknó, Szarvkő, Kabold, Kőszeg, Rohonc és Borostyánkő várakat, az azokhoz tartozó mezővárosokkal, falvakkal. A győri püspökséget illető tized kivételével e váruradalmak minden jövedelme zálogba került. Az 1491. évi pozsonyi békeszerződés csak megerősítette ezt az állapotot. Bár a rendek az elcsatolt, az Alsó-ausztriai Kamara kezelésébe helyezett, továbbiakban is zálogjavakként hasznosított nyugat-dunántúli uradalmakat folyamatosan számon tartották, azok csak 1648-ban kerültek vissza Magyarországhoz, váltak ismét a vármegyék részeivé.65 A 17. század végére a vármegyében három szabad királyi város volt. Az 1553. évi diétát követően a következő században négy országgyűlésnek (1622., 1625., 1634/1635., 1681. évi), azokkal egybekötve 1622-ben, 1681-ben királynéi, 1625-ben királyi koronázásnak otthont adó, a középkorban fokozatosan megkapott nyolc jobbágyfalva révén a vármegye nagybirtokosai sorába tartozó Sop-65 Bariska István: Kormányzati és önkormányzati intézmények a 15-17. századi Habsburg-zálogon lévő Nyugat-Magyarországon (1447-1648) In: Debreceni Szemle, 11. (2003) 1, 11-26., Ernst, August: Siedlungs- und Herrschaftsgeschichte im Mittelalter und Neuzeit. In: Allgemeine Landestopographie des Burgenlandes Bd. II/l. Der Verwaltungsbezirk Eisenstadt und die Freistädte Eisenstadt und Rust. Eisenstadt, 1963. 72., 112., Uö: Geschichte des Burgenlandes. Wien, 1987. 96-99., Gmoser, Elisabeth: Geschichte der Herrschaft Güns als kaiserliches Kammergut unter österreichischer Verwaltung 1491-1647. Eisenstadt, 2002. (Burgenländische Forschungen Bd. 86.)