Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855

864 DOMINKOVITS PÉTER szlavóniai családnak a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalmába történt integrá­lódását is bemutatta.5 2 3. A 17. századi vármegyei intézmények, hivatalok, tevékenységi körök 3.1. A vármegye szervezete, működésének jellemzői - általános kép5 3 A közigazgatás- és jogtörténeti összefoglalók5 4 alapján először egy általá­nos képet szeretnék a kora újkori magyar vármegyéről felvázolni. A 15. század végi Magyar Királyság — nem számítva Erdélyt, Horvátországot, a bánságokat és kiváltságolt kerületeket — hatvannál több nemesi vármegyéből állt. A 16. század során a folyamatos oszmán előretöréssel, az ország két, majd három részre szakadásával a Magyar Királyság törzsterülete jelentősen összeszűkült; az azt alkotó vármegyék száma folyamatosan csökkent. Az 1526-1541 között török uralom alá került legdélibb megyék (Pozsega, Valkó, Szerém, Bács, Bod­rog, Keve) menekült nemessége még nem törekedett a vármegyei intézmények folyamatosságának a fenntartására. Hasonlóképpen esett szét több délkeleti törvényhatóság is (Temes, Torontál). A dél-dunántúli és (dél-)alföldi várme­gyék esetében már más helyzet állt elő. 1566-ig az előbbiek nemessége Sziget­várba (Baranya, Tolna), az utóbbiaké Gyulára (pl. Arad, Csanád, Külső-Szol­nok) menekülve időlegesen újjászervezte a törvényhatóságot, de e fővárak el­esése után e megyék többségének a működéséről jelenleg nincs adat. A szétzilá­lódott tisztikarral, döntően hódolt területtel rendelkező Külső-Szolnok esete korai példaként a jogfolytonosságot jelentő közigazgatási átszervezést is jól pél­dázza. Az 1569:52 tc.-ben e vármegyét Heves-Külső-Szolnok néven, az egri vár védelme alatt összevonták Hevessel. A már 1541-ben török megszállás alá ke­rült Pest vármegye is a hódolt területen kívül tartotta fenn megyei szervezetét. 1552-ig Balaszentmiklóson, majd annak elfoglalása után Egerbe húzódva tevé­kenykedett. Ott e tisztikar szorosan együttműködött a heves-külső-szolnokival. Bár Eger 1596. évi elestét követően ezek az újjászervezett vármegyei tisztikarok új székhelyre költöztek (pl. a Nógrád vármegyei Fülekre, mely várat 1554. évi török elfoglalását követően 1593 novemberében foglaltak vissza a keresztény csapatok a törököktől), mindkettő 17. századi jogszolgáltatásban, adóztatás­ban, társadalomszervezésben betöltött szerepe meghatározó volt a magyar in­tézmények, jogszokások, társadalomszervezet hódoltságbeli továbbéléséhez. A Dunától északra a kis Esztergom vármegye tisztikara Érsekújvár erődváros fa­lai közé húzódott, és ha nem is az előbbi két törvényhatóság erejével és szerve­zettségével, de a helyi katonaság segítségével kontrollálni próbálta a hódolt vármegye területét. Ahogy a menekült vármegyék esetében kiépült a megyei 52 Pálffy Géza: Egy szlavóniai köznemesi család két ország szolgálatában: a budróci Budor csa­lád a XV-XVIII. században. In: Hadtörténelmi Közlemények 115. (2002) 4, 923-1007. Uő: Horvátor­szág és Szlavónia a XVI-XVII. századi Magyar Királyságban. In: Tanulmányok a 60 éves Gecsényi La­jos tiszteletére. Fons (Forráskutatás és történeti segédtudományok) 9. (2002) 1-3, 107-121. 53 Az ismétlések elkerülése végett az általános részbe is építek Sopron vármegyei esetleírásokat. 54 Az összefoglaló munkák közül a több kiadást megért legfontosabbak: Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk.: Molnár András, Zala­egerszeg, 1996.2, Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam és jogtörténet. Bp. 1972., Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1946.

Next

/
Thumbnails
Contents