Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 865 szervezetrendszer „hódoltsági tagozata" (hódolt szolgabíró, esküdt), a jelentősebb (pl. Komárom, Veszprém), vagy kisebb részben hódoltatott vármegyék (pl. Győr) ugyancsak megszervezték az elveszített területük igazgatási, jogszolgáltatási szervezetét.5 5 A királyi Magyarország vármegyéinek számszerű csökkenése nem csak az oszmán hódítással, a közigazgatási átszervezésekkel, hanem az Erdélyi Fejedelemség létrejöttével, hatalmi pozícióinak növekedésével is összefüggött. Már az 1570 decemberében elfogadott speyeri egyezmény révén négy kelet-magyarországi vármegyével (Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros) nőtt a Fejedelemség, míg a 17. századi rendi küzdelmek során (Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György időszaka) átmenetileg újabb törvényhatóságok kerültek a fejedelmek hatalma igazgatása alá.5 6 A tizenöt éves háború előestéjén Szlavóniát, Horvátországot nem számítva, mintegy 30 részben hódolt, vagy viszonylag ép területű vármegye alkotta a királyi Magyarország törzsterületét.5 7 A 16. század első felében a jelentős tartományi különkormányzattal bíró, de a Magyar Királyság szerves részét alkotó Szlavónia hasonlóképpen az oszmán előrenyomulás miatt, csupán egy keskeny sávra szűkült (Zágráb, Kőrös vármegyék része és Várasd vármegye). A horvát országgyűlés és a szlavón rendek tartományi gyűlésének egyesülése 1558-ban végleg megtörtént, de a horvát-szlavón nemesség vármegyéi szervezetükben, működésükben a magyar vármegyékkel egyezőek voltak.5 8 A 16. század során a nemesi vármegye legfőbb fórumává a vármegyei rendek közgyűlése (congregatio generalis, congregatio) vált, amelyben a királyi, kamarai rendeleteket, kancelláriai, nádori leiratokat felolvasták, a vármegyét érintő közügyekben (adózás, hadisegély, védelmi feladatok, közigazgatási kötelezettségek) határozatokat hoztak. Itt hirdették ki a beköltöző nemesek, és az újonnan a helyi nemesség egyetemébe emelkedett személyek armálisait, miként a köztudomásúvá vált dokumentummal és jogállással szemben itt tiltakozhatott a földesúr, vagy annak képviselője, az engedélye nélkül armálist szerző jobbággyal szemben - amennyiben ez a tudomásukra jutott.59 Ez a fórum számoltatta be a kiküldött tisztviselőket, bizottságokat. A vármegyei törvényszék (sedes iudiciaria, avagy sedria) — a nemesi vármegyék legősibb, már a 14. 55 Szakály F.: Magyar intézmények - i. m. 83-87., 315-375., Ráth Κ.: A Győr vármegyei hódoltságról. i. m. 56 Bak Borbála: Magyarország történeti topográfiája. Bp. 1997. (História Könyvtár, Monográfiák 9/1.) 59-64., 109-111. Az Erdélyi Fejedelemség területéről, a fejedelmek hatáskörébe tartozó magyar vármegyék köréről monográfiái igénnyel: Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1641-1711. Bp. 1918., különösen: 167-103. 57 Dunántúlon D-ről E-ra : az 1596:41. tc-kel egyesített Zala és Somogy, továbbá Vas, Veszprém, Sopron, Győr, Moson, Komárom; Alsó- és Felső Magyarországon Νν-ról K-re: Pozsony, Nyitra, Bars, Trencsén, Turóc, Hont, Zólyom, Liptó, Árva, Kishont, Gömör, Heves, Borsod, Torna, Szepes, Abaúj, Sáros, Zemplén, Szabolcs, Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár. Ε vármegyék kiegészülnének az ún. „menekült" törvényhatóságokkal. 58 Páíffy G.: Horvátország és Szlavónia 107-121. 69 Az armálisnyerés jogi szabályozását, illetve a földesúri tiltakozást Zala vármegye esetében feldolgozza: Bilkei Irén - Kapiller Imre - Molnár András·. Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltárból 1477-1898. Szerk.: Molnár András, Zalaegerszeg, 2004. 13-16.
