Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
858 D0MINK0V1TS PÉTER több adatot hoztak (egyes törvényhatóságok szervezete, főispánjai, alispáni archontológiai sorok),1 2 miképpen a század végén Kovachich Márton forrásgyűjtése, illetve Szirmay Antal kötetei (Zemplén, Ung) révén primer forrásfeltárásokon nyugvó megyetörténeti könyvek jelentek meg.1 3 A vármegyék szisztematikus történeti vizsgálata a 19. század második felében kezdődött el. Mind a jog- és közigazgatás-történeti, mind a politikatörténeti megközelítéseket aktuális politikai, közigazgatási tényezők (pl. vármegyereform) indukálták, a meghatározó vizsgálati szempontot a vármegyei autonómia kialakulása, tartalma jelentette. Az alábbi sorokban csupán a legfontosabb irányokat, munkákat szeretném jelezni. A fenti tényezők motiválták Botka Tivadarnak a szakirodalom és a törvények részletes ismertetésére, Bars vármegyei alapkutatásokra épülő, 1866-ban megjelent jog- és közigazgatás-történeti munkáját.14 A kortárs történész, Salamon Ferenc, döntően törvényelemzések révén Buda 1541. évi török megszállásától a kuruc háborúk utáni 1715. évi országgyűlésig vizsgálta a vármegye honvédelmi szerepét, középfokú jogszolgáltatási fórummá válását. A 15. századi katonai és jogszolgáltatási gyakorlatot, törvénykezést is figyelembe véve, politikai vitáktól elhatárolódva a 16-17. századot a megyei intézmények kifejlődése korszakának tartotta.1 5 Ε pozitivizmusnak nevezett történetkutatási periódusban vetődött fel a kettős adóztatás, a hódolt területek vármegyei adóztatásának problémaköre (Ráth Károly, Salamon Ferenc, Kazinczy Gábor munkáiban),16 miképpen a forrásfeltárás e korszakában publikálta Ráth Károly Győr vármegyei levéltáros gr. Esterházy Miklós nádor eme törvényhatósághoz 1626-1645 között intézett rendeleteit, leiratait, leveleit. Bár egyoldalú forrásfeltárással, de sajnos napjainkig is ez az egy forráspublikáció illusztrálja a központi hatalmat képviselő legfőbb rendi méltóság és egy középszintű rendi intézmény kapcsolatrendszerének területeit.1 7 Az 1910-es évek elején mind a jog-, mind a közigazgatás- és társadalomtörténet oldaláról új összefoglalások jelentek meg. Osváth Gyula sárospataki jogakadémiai tanár jogforrásokon és szakirodalmon alapuló kismonográfiájában egyrészt a vármegye mint autonóm jogszolgáltatási egység kialakulását, helyi rendszabály alkotását, a törvényalkotó tevékenységbe történő bekapcsolódását, 12 Pl. Liptó, Pozsony, Zólyom: Bél, Mathias: Notitia Hungáriáé novae historico geographica, divisa in partes quatuor (...). Viennae, 1735. Tom. I. Pars I—II. 57-59., 407., 551-552.; Hont: Ugyanő: Ugyanott Tomus II. Pars III-IV Viennae, 1737. 551-553. 13 V Windisch Eva: Kovachich Márton György forráskutató. Bp. 1998. passim (Társadalom- és művelődéstörténeti Tanulmányok 24.). A megyetörténet köteteire: Bodor Antal - Gazda István: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Bp 1984.2 (Tudománytár) 14 Botka Tivadar: Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről. In: Budapesti Szemle, 1. (1865) 304-325., 429-464., 519-545., 2. (1866) 161-201., 4. (1866) 189-253. 15 Salamon Ferenc: A megyék kérdéséhez. In: Salamon Ferenc kisebb történeti dolgozatai. Bp. 1889. 204-261. 16 Az eredményeket részletes bibliográfiával összefoglalja: Buza János: A török birtokosok és a majorsági gazdálkodás. In: Gazdaságtörténet - könyvtártörténet. Emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára. Bp. 2001. Szerk.: Uő (Társadalom- és gazdaságtörténeti kötetek 1.). 17 Ráth Károly: Gróf Eszterházy Miklós nádor levelei. In: Magyar Történelmi Tár 8. (1861) 3-208.
