Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855

A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 857 kar differenciálódott, megjelentek a szakhivatalok.6

Másrészt a vármegyék működését egyre jobban meghatározta az újonnan kiépült központi közigazgatás, fölöttük egyre erősebb ellenőrző funkciót látott el az 1724-ben létrehozott Királyi Helytartótanács.7

Bár az 1764-1765. évi országgyűlést követően, a diétákat negligálva a rendekkel szemben új kormányzati periódus vette kezdetét, a toposzként élő vármegyei ellenállás gyökerei II. József 1786 elején bevezetett közigazgatási reformjaival állnak összefüggésben.8

Ez a nagy tekintélyű, vezető vármegyei hivatalviselők (alispánok) és a tisztikarok egy jelentős részének lemondásában nyilvánult meg (pl. a térségből Győr vm.).9 Már az uralkodó életének utolsó szakasza idején kimutatható az elégedetlen megyei rendek meginduló szervezkedése, majd a rendi sérelmek látványosan jelentek meg az 1790-1791. évi országgyűlésben.1

0

Bár a francia háborúk időszakában a központi hatalommal szembeni oppozíció visszaszorult, a vármegyei politizálásnak, a vármegye politikai szerepének vitathatatlanul új periódusa kezdődött el, amely talán legmagasabb szinten az 1825-1847 közötti évtizedekben nyilvánult meg.1

1

Megítélésem szerint e meghatározó korszak vármegyeképének más történeti korokra való kivetítése döntő jelentőséggel bírt ezen középszintű közigazgatási-jogszolgáltatási egység mint a központi érdekekkel szembeni rendi védbástya toposz kialakulásában. Az alábbiakban a nyugat-dunántúli Sopron vármegye példáján a 17. századi királyi Magyarország egyik törvényhatóságának szervezetét, működését kívánom vázlatosan bemutatni. Nem szeretném azt sugallani, hogy e földrajzi j fekvése révén is királyhű vármegye kanonizálható modell lenne, de az itt megfigyelhető jelenségek sora általánosítható tendenciákat mutat. A kitekintést ho-1 zó, döntően e térségből származó analógiák többek között az egyes vármegyék földrajzi fekvéséből, társadalmi és birtokstruktúrájából bekövetkező módosulásokra is felhívják a figyelmet. I 2. A kora újkori vármegye a magyar történetírásban A kora újkori királyi Magyarország vármegyéinek történetéhez már a 18. század elején Bél Mátyás történeti és földrajzi szempontú vármegyeleírásai is 6 A vármegyékként eltérő években végbement folyamat, a megyei tisztikar apparátusának a differenciálódása Sopron példáján: 1725: ügyész (ftscalis), 1732: aljegyző (vice nótárius), 1730-1740 között alszolgabírói állások az összes járásban (viceiudices nobilium), 1739: alügyész (vicefiscal), 1766: másodalispán (substitutus vicecomes), 1777: aladószedő (viceperceptor), számvevő (exactor), 1778: vármegyei mérnök (geometra). Forrás: Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (=SL) IV A. 1. a. Sopron vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei (=SvmProt), Tom. 3-16. 7 Vörös Antal - Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961. 8 Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Bp. 1982. 9 Sibrik (I.) Antal Győr vármegyei alispán esete jól példázza ezt: Dominkovits Péter: A Deák család Győr vármegyei rokonságáról: szarvaskendi Sibrik (I.) Antal In: Levéltári Szemle, 53. (2003) 3, 60-66., Lengyel Alfréd: II. József reformjai és a rendi Győr megye ellenállása. In: Arrabona. Szerk.: Uzsoki András, Győr, 1960 (A győri Xantus János Múzeum Evkönyve 2.) 73-85. 10

Marczali Henrik: Az 1790-91-diki országgyűlés I-II. Bp. 1907. 11

Varga János·. Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) I. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. Szerk.: Kanyar József, Kaposvár 1980. 177-244., II. ugyanott 1981. 155-194. Egyes vármegyékre, további irodalommal: Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években. In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk.: Mayer László - Tilcsik György, Szombathely, 2003. 385-400.