Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
856 DOMINKOVITS PÉTER Szepesi Kamarák) jövő utasítások helyi végrehajtó intézményei voltak, mind az adóigazgatás és adóztatás, mind pedig az oszmánok elleni védelmet szolgáló hadisegélyek kivetése, illetve behajtása terén. Ez utóbbi feladatkörhöz csatlakozott a végvárak megerősítése, vízi átkelők elzárása, az ehhez és a hadiszállításokhoz kapcsolódó ingyenmunkák (gratuitus labor) sokasága. Modern fogalmakkal élve: a kora újkori vármegyék az eredményes katonai védelmet segítve a végvárrendszer hátországát szervezték. A vármegyei tevékenységi körök a kiadott törvényhatósági források — a vármegyei jegyzőkönyvek — alapján jelenleg legjobban a 16. század utolsó harmadában, a 17. század első felében írhatók le. A vármegyei rendiség esetében a 17. században a központi kormányzattal szembeni legjelentősebb és leginkább állandósuló törésvonalat a felekezeti kérdések jelentették. A későbbi időszakokból ismert megyei ellenállás jelei a dunántúli vármegyékben a Habsburg abszolutizmus 1670-es években megnyilvánuló új adóztatási szisztémájával szemben mutathatók ki, de akkor sem általánosan.2 Több megyében (így Vas, Veszprém vármegyékben) a tisztikarok, vezető tisztségviselők lemondásával járó átmeneti megyekormányzati válság érzékelhető, amelyen a központi kormányzat az adóterhek mérséklésével, a központi kormányszervek és a főispánok pedig sorozatos személycserék kikényszerítésével viszonylag hamar úrrá lettek.3 A vármegye szintjén a visszafoglaló háborúk korát legjobban az adóztatással, az átmenő katonaság beszállásolásával és szállítmányozással kapcsolatos ügyek, az ezekből fakadó, a helyi társadalom teljességét érintő konfliktusok kezelése jellemzi. A rákövetkező esztendők, a Rákóczi Ferenc vezette rendi-függetlenségi küzdelem (szabadságharc) időszakának megyekormányzatot érintő bemutatása az újabb részeredmények ellenére is egyértelműen modern feldolgozást kíván.4 A szatmári béke utáni, III. Károly nevéhez fűződő időszak a Habsburg abszolutizmus újabb (nem előzmények nélküli) magyarországi fejezetét hozta. Az 1722-1723. évi országgyűlésen alapvető központi közigazgatási és jogszolgáltatási szervezeti reform született, amely alsóbb szintekre is hatott; mind a regionális jogszolgáltatásban (személynöki ítélkezés helyett kerületi ítélőtáblák létrehozása),5 mind a vármegyék működésében megnyilvánult. A 18. századi megyét azután két, egymással összefüggő tendencia jellemezte. Egyrészt a rendi igazgatás szakszerűsödött, ezzel együtt a hivatalviselői 2 A korszakra: R. Várkonyi Ágnes: Országyegyesítő kísérletek 1648-1664. In: Magyarország története 1526-1686. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál, Bp. 1985. 1034-1154., Benczédi László: Rendi szervezkedés és kuruc mozgalom (1664-1685). Ugyanott, 1155-1272. 3 Vas Megyei Levéltár (=VaML), IV A. 1. a. Vas vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (VavmProt), 1673 ápr.-1674 ápr., 642-654.,Veszprém Megyei Levéltár (=VeML) IV A. 1. a. Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (VevmProt), 1673. febr. 16 - ápr. 11., 180., 183-184., 186-187. 4 A dunántúli (Sopron vármegyei) rendek császárhű magatartására: Bártfai Szabó László: Gróf Széchényi György levelei báró Ebergényi Lászlóhoz 1697-1724.1. kötet, Bp. 1929. 120-245., Egy vármegyére szisztematikusan összegyűjtött iratokra: Bánkúti Imre: Pest-Pilis-Solt vármegye a kuruc korban I—II., Bp. 1996. (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2.), Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben (1703. július-október), Szerk.: Henzsel Ágota, Nyíregyháza, 2003. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai II. Közlemények 30.) 5 Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában. Bp. 1935. (Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából 5.), Varga Endre - Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526-1869. Bp. 1989. (Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 6.)
