Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Balla Tibor: Az első világháborús osztrák-magyar tábornokok életrajzának kutatása 83
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS OSZTRÁK-MAGYAR TÁBORNOKOK ÉLETRAJZA 85 tó, hiszen a rájuk háruló hadvezéri, tervező, adminisztratív és egyéb feladatok ellátása, megoldása a haderő létezésének és zavartalan működésének alapfeltétele volt. A tábornoki kar a birodalom társadalmi struktúrájában mindig is különleges helyet foglalt el. A Monarchia haderejét irányító, elitként nyilvántartott tisztikaron belül is elitnek számított, hiszen az első világháború időszakában a dualista állam hivatásos és tartalékos tiszti állományának (évenként változó mértékben) mindössze egy-két százalékát tette ki. A tábornoki kar, mint általában a tisztikar, igen összetartó zárt intézményt, egyfajta szolid kasztot alkotott,5 amelyet a nemzeti identitás hiánya jellemzett, túlnyomó többségében német nemzetiségű, katolikus vallású és nőtlen tisztekből állt. Nagyobb részük öröklött, kisebb részük pedig az uralkodó által adományozott nemesi címet viselt.6 Az általam vizsgált tábornokok túlnyomó többsége az 1850-es és 1860-as években született, és sokan elhunytak közülük a 20. század húszas és harmincas éveiben. A tábornokok közül számosan katonacsaládból vagy katonadinasztiából származtak. A katonatiszti mesterséget szinte kivétel nélkül magas szinten művelték, ehhez az alapokat a fegyveres erő nagy múltú katonai akadémiáin (a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia, a bécsi Katonai Műszaki Akadémia, vagy a budapesti Ludovika Akadémia), vagy a birodalom 19 hadapródiskolájának egyikében sajátították el. ' Legtöbben később a császári és királyi vezérkar szakiskoláját, a bécsi Hadiiskolát végezték, majd hosszú ideig felváltva töltöttek be vezérkari beosztásokat és szolgáltak gyakorló csapattisztként pályájuk során. Néhányan közkatonaként léptek be a közös hadseregbe vagy a két honvédségbe,8 egypár főt pedig tartalékos tisztből aktiváltak.9 A katonai hierarchiában történt előmenetelüket tekintve a hadapródiskolán vagy a katonai akadémián egy évfolyamon végzettek néhány év eltéréssel érték el ugyanazt a rendfokozatot, vagy lettek tábornokok. Mindegyikükre jellemző volt a háborús tapasztalatok hiánya, csak néhányan vettek részt fiatal hadnagyként, főhadnagyként az 1869-ben Dél-Dalmáciában kitört lázongások leverésében, Bosznia-Hercegovina 1878-as megszállásában, az 1882-ben Hercegovinában és Dél-Dalmáciában kirobbant fegyveres felkelés elfojtásában, még kevesebben az 1864-es porosz-osztrák-dán, az 1866-os porosz-osztrák háborúban, vagy megfigyelőként a 19-20. század fordulóját követő nagyobb helyi háborúkban. Sokan közülük a Habsburg-dinasztiához tartoztak (pl. a két uralkodó, I. Ferenc József és IV Károly, Frigyes főherceg tábornagy, Jenő főherceg tábornagy, József Ágost főherceg tábornagy, József Ferdinánd főherceg vezérezredes, Péter Ferdinánd főherceg gyalogsági tábornok), jó néhányan a Monarchia katonai dön-5 Deák i. m. 21. 6 A korszakban a főherceg, herceg, őrgróf, gróf, báró, lovag, nemes („Edler von" és „von") címek voltak használatosak, melléjük sokszor nemesi előnév is járt. 7 Hadapródiskolát végzett többek között Nagy Pál altábornagy, Hellebronth Antal vezérőrnagy, Ludwig von Fabini gyalogsági tábornok. Lásd: Hajdú Tibor: Tisztikar és középosztály 1850-1914. Ferenc József magyar tisztjei. MTA Történettudományi Intézete. Budapest, 1999. 216. " Közülük is az egyik legismertebb Hazai Samu vezérezeredes, aki 1910-1917 között magyar honvédelmi miniszter volt. 9 Arthur Arz vezérezredes, Horthy István vezérőrnagy, Lónyay Albert gróf lovassági tábornok, Podhoránszky Jenő altábornagy, Kari Bardolff altábornagy. Hajdú i. m. 216.
