Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Balla Tibor: Az első világháborús osztrák-magyar tábornokok életrajzának kutatása 83
84 BALLA TIBOR uralkodó, a közös hadseregbeli beosztásokból kötetlenül helyezték át őket a magyar vagy az osztrák honvédséghez, és viszont. Az osztrák-magyar tábornoki életrajzok kutatásának célja, a tábornoki kar általános jellemzői Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejéről, első világháborús szerepléséről, a különböző frontokon lezajlott egyes hadjáratokról és csatákról az utóbbi évtizedekben számos hazai és külföldi szerző tollából jelent meg összefoglaló mü, részletes tanulmány, azonban a korszakból több fontos kutatási részterület még mindig feltáratlan. A dunai birodalom első világégés alatti katonai elitjéről és legmagasabb rangú parancsnokairól, tábornokairól írt modern, tárgyilagos, rövidebb vagy éppen részletesebb életrajzok már régóta hiányoznak, amelyek hiányába a korszakkal foglalkozó hadtörténész szinte állandóan beleütközik. Eddig sem magyar, sem idegen nyelven nem született olyan monográfia, amely erről a csoportról átfogó képet adna. Történészi munkám során fokozatosan érlelődött meg bennem a gondolat, hogy a világháborús császári és királyi tábornokokról egy, a generálisok életútját, valamint háborús tevékenységét röviden összefoglaló — Magyarországon és külföldön mindmáig egyaránt hiányzó — kézikönyvet, illetve adattárat állítsak össze. Leginkább Szakály Sándor és Bona Gábor müvei2 szolgálnak mintául számomra. A tábornoki életrajzok kutatása során az 1914 augusztusában már tábornoki rangot viselt, illetve az első világháború négy éve alatt, 1918. november 3-ig, ilyen rangot elért személyek kerültek érdeklődésem középpontjába. Számuk (ideértve a végig, illetve csak egy ideig aktívan szolgálókat, valamint a már korábban nyugdíjazott és a háború idejére aktiváltakat) összességében 1115 fő,3 ami — a mai hadseregekről alkotott fogalmaink szerint — első pillantásra soknak tűnik. Ha gyors számvetést végzünk, akkor nyomban kiderül, hogy a frontokon szolgáló dandár-, hadosztály-, hadtest- és hadseregparancsnokok is mind tábornokok voltak, továbbá az osztrák-magyar haderő központi irányító és hátországi szerveinél, valamint a különböző szintű törzsekben is (mint a közös hadügyminisztériumba és a két honvédelmi minisztériumba beosztottak, vezérkari főnökök, erőd-, hídfő-, hadtáp-, kiegészítő-, iskola-, hadifogolytábor- és katonai állomás-parancsnokok, a Monarchia által katonailag megszállt területek főkormányzói, bírák stb.) számosan szolgáltak közülük. A világégés 51 hónapja alatt a birodalom férfinépességéből behívottak — közel kilencmillió katona —, valamint a tisztikar egészének létszámához4 viszonyítva viszont a tábornokok száma kevésnek mondharangot jelentő gyalogsági tábornok, lovassági tábornok és táborszernagy —- utóbbi tüzérségnél és műszakiaknál — (hadtest vagy hadsereg élén), vezérezredes — 1915 végétől — (hadsereg élén), tábornagy (hadseregcsoport élén). Lásd: Deák István·. Volt egyszer egy tisztikar. A Habsburg-monarchia katonatisztjeinek társadalmi és politikai története 1848-1918. Budapest, Gondolat, 1993. 29. 2 Szakály Sándor: A magyar katonai elit 1938-1945. Budapest, Magvető, 1987.; iüetve Uő: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Budapest, Ister, 2001.; továbbá Bona Gábor·. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, Heraldika, 2000. 3 Az 1115 tábornok közül mintegy 450. főt aktiváltak a világháború idején, a többiek végig szolgálták az 1914-1918 közötti időszakot. 4 1914 nyarán, a mozgósítás után 60 ezer tiszt állt a csapatok élén, 1918. október l-jén 188 ezer tisztje volt a birodalom hadseregének, de közülük csak 35 ezer fő volt hivatásos. Deák i. m. 103., 243.
