Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Balla Tibor: Az első világháborús osztrák-magyar tábornokok életrajzának kutatása 83

KÖZLEMÉNYEK Balla Tibor: AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS OSZTRÁK-MAGYAR TÁBORNOKOK ÉLETRAJZÁNAK KUTATÁSA A császári és királyi szárazföldi haderő általános jellemzői az első világháborúban 1867-ben, a kiegyezés eredményeként, létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. A következő évben sor került a haderő reformjára, amely új véderő törvényekben öltött testet. A dualizmus korszakában a birodalom legfőbb összetartó erejét a szárazföldi csapatokból és a közös haditengerészetből álló fegyveres erő alkotta. A hadügyek egységes irányítása mellett (melyet a közös hadügyminiszter és a két honvédelmi miniszter, háború esetén a hadsereg főparancsnoka, a vezérkar főnöke, az uralkodó katonai irodájának főnöke látott el), a haderő egységét a k. u. k. hadiflottánál, a közös hadseregben, valamint a császári-királyi Landwehrben honos német vezényleti és szolgálati· nyelv, az egyes fegyvernemek egységes fegyverzete, felszerelése, szabályzatai, jelvényei, rendfokozati jelzései együtt biztosították. Ez alól csupán a Magyarországon nemzeti haderőnek tekintett magyar királyi honvédség magyar, illetve horvát szolgálati nyelve, ruházata és esküjének szövege képezett kivételt. 1914 előtt az osztrák-magyar katonák csak néhány kisebb jelentőségű fegyveres akcióban vehettek részt, így a birodalom hadereje az első világháborúban történetének legnagyobb kihívásával került szembe. 1914 augusztusában, az általános mozgósítás után a fegyveres erő hat hadsereget (3,2 millió fő), valamint — a mintegy 34 ezer fős haditengerészet — 2 csatahajórajt, 1 cirkáló- és 2 torpedóflottillát foglalt magába. Névlegesen az uralkodó (I. Ferenc József, majd 1916 novemberétől I. — magyar királyként IV «— Károly), mint legfelsőbb hadúr, ténylegesen pedig kiválóan képzett, egyfajta összbirodalmi szellemet, valamint a Monarchiához és annak uralkodójához fűződő hűséget megtestesítő tábornokok (illetőleg tengernagyok) vezették. Soraikban számos ismert és tehetséges magyar származású is szolgált. A három fő részre tagolt szárazföldi haderő (a császári és királyi hadsereg, a magyar királyi honvédség és a császári-királyi Landwehr, valamint a kezdetben csak papíron létező, majd a világégés kirobbanásakor életre hívott magyar királyi népfelkelés és az osztrák Landsturm) tábornoki kara egységes volt. Ez azt jelentette, hogy a két honvédségnek és a népfelkelésnek nem voltak külön tábornokai. A vezérőrnagyi rangot1 elért tiszteket császári és királyi tábornokká nevezte ki az 1 Ausztria-Magyarország szárazföldi haderejében az első világháború idején az alábbi tábornoki rendfokozatok léteztek: vezérőrnagy (dandár élén), altábornagy (hadosztály élén), az egyforma