Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: Vác városának török házösszeírása 1570-ből 791

VÁC VÁROSÁNAK TÖRÖK HÁZÖSSZEÍRÁSA 1570-BŐL 801 A nagy, összefüggő háztömbökön belül a mahallék házai valóban egy csoportban helyezkednek el, ez igazolja rekonstrukciónk helyességét. Ε tény segítségével a városrészek egymáshoz való viszonya javarészt tisztázható. A házak összesen két nagy (I—II) és négy közepes tömbben (III—VI), valamint több kisebb csoportban (VII-XI) helyezkednek el (lásd Függelék II. rész). Két mahalle nem a hagyományos telekszerkezetet követi (XII-XIII). A szomszédsági hálózatban a Nagy, a Kis, a Lökös és a Sáros utca, valamint a Piac városrészének szinte minden telke szerepel. Nem rekonstruálható teljességében a Kosdi utca és a Haszan bég-mecset mahalle szomszédsági rendszere - jellemzően a muszlimok lakta részekkel adódnak problémák. Külön kel szólnunk a Martalóc mahalléban és a Kászim bég-mecset városrészében található, szomszédság és egyéb kísérő információk nélkül összeírt házakról, amelyek már a lejegyzés képét tekintve is eltérnek a többi ingatlantól. Míg általában egy telekre az összeíró az írástükör teljes szélességét rászánta, addig ezekre csak annak felét: e formai megkülönböztetés is jelzi, hogy nem átlagos telkekkel van dolgunk. Az ingatlanok leírása sem szokványos, nem szobákról (oda), hanem kapukról (báb) olvashatunk, ahogy az a boltoknál is megfigyelhető, s többnyire nem fordulnak elő tartozékok: kutak, kertek, istállók. A kapu fogalma az odához hasonlóan szintén szobát jelent,22

de a szigorúan alkalmazott megfogalmazásbeli különbség minőségi eltérésre utal. Ha hozzátesszük mindehhez, hogy ezen ingatlanok korábban a „papok" tulajdonában voltak, akkor óhatatlanul arra kell gondolnunk, hogy itt talán cellákról, tágabb értelemben pedig kolostorokról van szó. Az egy tömbben elhelyezkedő „lakások" magyarázzák a szomszédság leírásának hiányát is. Az sem lehetetlen, hogy az épületek állami kézben maradtak, s a lakók csak bérlők - ezért nem esik szó a korábbi tulajdonosokról és a vásárlási illetékről.23

Ha ezen elgondolásunk helyes, akkor a szomszédság nélkül leírt telkek aránya erősen lecsökken. A fentiek fényében a martalóc mahalle lényegében egyetlen magában álló háztömb, s alig különbözik tőle a Kászim bég-mecset városrésze: alig egy tucat önálló háza van. A korábbi tulajdonosok feltüntetése révén számos ház esetében meg tudjuk állapítani az 1562. évi tulajdonos személyét. Ha az 1562. évi összeírást családonként beszámozzuk, majd e számokat rávisszük a házösszeírás rendszerére, érdekes képet találunk. Az 1562. évi összeírás sorban, házról házra készült! A Németváros összeírása a Piac-mahallével kezdődött, azután a Zsidó negyeden haladt végig a Duna felé, majd északra fordult, s kiment a falon kívüli városrészbe is. Azután átment a Nagy utca keleti oldalára, azon visszatért a falakon belülre, majd befordult a Kis utcába. Mikor annak a végére ért, visszatért annak a kezdetéhez, s haladt tovább a Nagy utcán annak Sáros utcai sarkáig. Innen kezdte számba venni a Sáros utcai lakosokat, majd visszatért a Nagy utcához, és átlépett a Haszan vojvoda-mecsetnél a dunai oldalra. Ez az egybeesés 22

„kapu: 6... kőből és paticsból [épített] hat kapu szoba" 23

Az összeírásokból úgy tűnik, hogy az oszmán államhatalom tiszteletben tartotta a hódítás előtti tulajdonosok jogait. Amennyiben házaikban maradtak, megtarthatták őket. Az állam csak az üresen hagyott, valamint az örökösök hiányában megüresedő ingatlanokra tette rá a kezét. Ezeket azután új tulajdonosoknak adták el, az adásvételről írásbeli bizonylatot állítottak ki. (Összeírásunk jól szemlélteti ennek fontosságát: hiánya vagy nem megfelelő volta számos problémát okozott.)