Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: Vác városának török házösszeírása 1570-ből 791

800 SUDÁR BALÁZS Az adatsor után következnek az elemzések. Amennyiben a szomszédsági viszonyok valamiért nem voltak egyértelműek, akkor itt adtam nézeteim magyarázatát (pl. névcserék, férj-feleség stb.) Megpróbáltam a tulajdonos családjának történetét is vázolni, és összegyűjtöttem a tulajdonosokra vonatkozó adatokat is.2

1

Ezen információk segítségével megkíséreltem meghatározni, hogy a ház mióta van az aktuális birtokosok kezében. A szomszédsági rendszer tanulságai A vizsgálatok során a szomszédságok leírásának több foka merült fel. A legegyértelműbb az, ha a két szomszéd megnevezi egymást: A szomszédjának vallja B-t, és fordítva (A=B). Jóval gyengébb az a kapcsolat, amikor a szomszédságról csak az egyik fél tudósít (Α-B), a felek azonosítását azonban többnyire ez sem teszi lehetetlenné, a nevek egyedisége és a szomszédsági háló kellőképpen megerősíti ezt. Ε féloldalas szomszédság értékelése kapcsán azonban számos kérdés felmerül: hol állhattak ezek a telkek egymáshoz képest? Kézenfekvő lenne — az összeíró sablonos gondolkodásából kiindulva — hogy nem ismert szomszéd csak valahol hátul állhat. Elképzelhető az is, hogy ezek a szomszédságok — meglepő módon — időnként az utca túlsó oldalára mutatnak. A nevek egységesítésével, illetve a fenti megfontolások figyelembevételével a szomszédsági rendszer szinte teljes mértékben rekonstruálható volt, mindössze néhány — alig másfél tucatnyi —, kísérő információk nélkül összeírt muszlim ház képez kivételt. Világosan megmutatkoztak a hiányzó, össze nem írt telkek is, amelyekre csak szomszédként utalt valaki. (Egy részük talán a jövőben azonosítható lesz valamelyik leírt telekkel.) Várakozásaimmal ellentétben azonban a házak nem kisebb, zárt foltokban szerepelnek, hanem néhány hosszű láncban. Ebből arra következtetek, hogy esetleg az utca túloldalán lakókat is szomszédnak tekintették, főképpen a telkek hátsó frontján. (Azaz hiába volt ott utca, a szomszédsági rendszerben a túloldali lakos szerepel.) Hogy két szemléletes példát hozzak: a város Dunával általában nem határos, nagy háztömbjének (II. tömb) néhány telke mégis a folyóig ér. Ez csak úgy lehetséges, hogy a szomszédsági lánc valahol átlépi a Nagy utca vonalát - erre azonban nem találunk utalást. A Kis utcát pedig bekerítik a telkek: sehol nincs kijárata. Következésképp az a tény, hogy az összeíró csak a homlokzatnál jelöl utcát, nem azt jelenti, hogy a telek nem érintkezett további utcákkal is. Ε tény ismét arra figyelmeztet, hogy a házak topográfiai leírásából nem indulhatunk ki a rekonstrukciónál. Biztosak csak abban az utcában lehetünk, amelyen a telek állt. Dávid Géza: Az első szegedi bég, Dervis életpályája. Aetas 1999. 4. sz. 9, 15. Az összeírásban mindig a következő titulussal fordul elő: muharrir-i vilájet olan (merhúm) Dervis beg 'a tartomány összeírója, (az elhunyt) Dervis bég' (188, 189, 192, 193, 194, 198, 255, 257, 262, 263, 264, 265, 268, 271, 272, 274, 275, 276, 285, 287). A nevével fémjelzett adásvételek tehát 1559-ben bonyolódtak le. 21

A defterekre mindig évszámukkal utalok (adataikat lásd a 17. lábjegyzetben!), ettől kettősponttal elválasztva szerepel a család sorszáma. Ez a szám a defterkiadásokban jelenleg nem szerepel, mégis úgy érzem, iránymutatóként felhasználható. Egy készülő tanulmányomban a váci családok törökkori történetére vonatkozó észrevételeimet kívánom közzétenni, ennek függelékeként terveim szerint a beszámozott — ily módon értelmezett — összeírásokat is közzéteszem.