Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: Vác városának török házösszeírása 1570-ből 791

VÁC VÁROSÁNAK TÖRÖK HÁZÖSSZEÍRÁSA 1570-BŐL 799 mély — Farkas Istóber — kezében voltak, halála után azonban az örökösök há­rom felé osztották. Ennek ellenére házukat egynek tekinthették, hiszen mind­hárman ugyanazokat a szomszédokat jelölték meg - és sohasem egymást. A szomszédok ugyanakkor érzékelték a változásokat, ők a feléjük eső tulajdonost nevezték meg. Éppen ellenkező gondolkodásmódot figyelhetünk meg Haszníje és Ajse házainál. Az összeírás világosan utal a telekmegosztásra, az új tulajdo­nosok azonban teljesen elkülönülnek, egymásra is szomszédként utalnak (157, 158). Telekmegosztásra utalhat szomszéd telkek esetén a korábbi tulajdonos azonos személye, vagy ha a tartozékoknak — kútnak, pincének, konyhakertnek — csak a fele tartozott az ingatlanhoz. g) Az összeíró a szomszédság leírásánál szemmel láthatóan egységes ren­det követett: az ideális telek négyszögletes, ezért négy „tereptárgy" határolja. Először az utcai fronton jobbról és balról álló — a sorrend esetleges — ház ke­rült leírásra, azután következett a hátsó szomszéd, végül az utca, amelyen a ház állt. Bár a tényleges terep közel sem ennyire sakktábla-szerű, összeírónk mégis megpróbált mindent ebbe a képletbe „belegyömöszölni". Számos hosszú teleknek háromnál jóval több szomszédja volt, ezekről azonban nem esik szó a leírásban. (A „csúcstartó" a 367-es számú telek, amelynek kilenc szomszédját ismerjük, a telekleírásba azonban csak hármójuk került bele.) A fenti szempontok figyelembevételével elkészítettem a házak listáját (lásd a Függelék I. részében). A ház sorszáma után a tulajdonos neve szerepel. A név­anyagot javítottam, egységesítettem — különböző, most nem tárgyalt szem­pontok alapján esetleg eltértem a Fekete Lajos által megadott alaktól —, az or­tográfiát az egyszerűség kedvéért modernizáltam. Második tételként a szomszédok szerepelnek, abban a sorrendben, ahogy az összeírás közli őket. Nevük után zárójelben következik telkük száma. Ha ezt egy vonal követi, akkor a szomszédsági viszonyról csak az egyik fél, ha kettő, akkor mindkét fél tud. Amennyiben a szomszéd személye egyáltalán nem volt azonosítható, a zárójelbe csupán egy kérdőjel került. Ha az azonosítás csak fel­tételezésen alapult, akkor a zárójelben a telekszám és a viszony jelölése után tettem kérdőjelet. Amennyiben a telekre a leírásban felsoroltakon kívül mások is utaltak szomszédként, akkor őket szögletes zárójelben soroltam fel. Harmadik tételként felsoroltam az összeírás által említett korábbi tulaj­donosokat, akiket jobbra mutató nyíl választ el egymástól. Ha a defter meg nem nevezett személyekre utal („kézről kézre ment"), akkor három pontot használ­tam. Az aktuális tulajdonost csak monogrammal írtam ki. Ha a vásárlás időpont­ja biztosan meghatározható — mint például a tartomány 1559. évi adóösszeírója, Dervis bég esetében2 0 —, a dátum a vásárló neve után zárójelbe került. 20 Vácon két Dervis nevű személy adott el állami kézben lévő ingatlanokat. Egyiküket forrá­sunk következetesen váci emínnek, 'váci adóbérlőnek' (Vacs emíni Dervis emin nám kimeszne) neve­zi, és lényegében csak a Kászim bég alapítványához tartozó házak kapcsán említik (186, 195, 196, 240-242). Személyét és működésének idejét nem tudom pontosan meghatározni, de az kétségtelen tény, hogy a váci adóbérleteknek 1546-ban valóban volt ilyen nevű emínje. (Velics Antal: Magyaror­szági török kincstári defterek. I. köt. 1543-1635. Budapest 1886. 59.) A másik Dervis a korszak egyik legmeghatározóbb hódoltsági családjához, a Jahjapasazádékhoz tartozott. Szandzsákbégként műkö­dött, de több szandzsák összeírásával is megbízták, Vácon 1559-ben tevékenykedett. Életéhez lásd:

Next

/
Thumbnails
Contents