Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: Vác városának török házösszeírása 1570-ből 791

798 SUDÁR BALÁZS ugyanaz a személy. Ε tényre többször utal maga az összeírás is: „...ő eladta Varga Mártonnak, akinek halála után nevezett fia [Bogdán János - S. B.l örökölte" (124); „Azelőtt Süveggyártó Ambrus háza volt, halála után nevezett fia [Pattantyús György - S. B.] örökölte" (135). A vezetéknév ingadozásának sajátos — bár könnyebben kezelhető — esete a helynévből képzett tulajdonneveké. Ezek -i képzője hol megjelenik a lejegyzésben, hol nem (Mácsa/Mácsai). (A jelenségnek török gyökerei is lehetnek, vö. Haszan Boszna 'Boszniai Haszan'.) d) Az összeíró különböző szempontokat érvényesített a telek gazdájának megjelölése során. Tulajdonosként mindig a jog szerinti tulajdonost adta meg, akkor is, ha az nő. A szomszédság leírásánál azonban inkább a társadalmi konvenciókat követte, például a férjet nevezte meg akkor is, ha jogi értelemben nem ő volt a tulajdonos. Például a 351-es számú ház a jog szerint Ilonáé volt, a szomszédok azonban Ilona férjét, Konc Bálintot vallják mellettük lakónak (340). (Ha a férj felesége házába költözött, csak akkor válhatott tulajdonossá, ha az ingatlant asszonyától megvette. Ennek tükrében azok az esetek, amikor nő adja el a házat egy férfinak, könnyen lehet, hogy házasságra utalnak.) A tulajdonosi/szomszédsági szemlélet különbségének másik példáját az alapítványi házak képezik. Számos esetben olvashatjuk például, hogy a leírt ingatlan Kászim bég alapítványához tartozik. Szomszédként azonban alig találunk ilyen telekre. Ezzel szemben rendkívül sokszor — tizenötször — bukkan fel egy bizonyos Abdurrahman hodzsa vagy halife, akit azonban hiába keresünk a háztulajdonosok között. Róla viszont tudjuk, hogy a Kászim bég féle alapítvány kezelője volt. A jog tehát Kászim bég házairól tud, a szomszédok azonban nem a már elhunyt nógrádi béget, hanem annak képviselőjét, az általuk is ismert „gazdát", Abdurrahmant nevezték meg szomszédként. Muszlim nevek esetében szintén különbözik a tulajdonosi és a szomszédsági szemlélet. Tulajdonos esetében szinte mindig a teljes nevet adják meg, szomszédként viszont többnyire csak a személynevet és valamilyen jelzőt találunk: a foglalkozást, az etnikumot vagy a származási helyet tudjuk meg. A különböző adatok azonosítása nem mindig egyszerű, sikeres megoldása után viszont többletinformációval jár. Az azonosításokhoz sikerrel forgathatjuk a török zsoldösszeírásokat. e) Nem tudjuk, hogy az összeírás mennyi idő alatt készült (a rendelkezésre álló példány tisztázatnak látszik), de néhány esetben a ház korábbi — esetleg már nem is élő — tulajdonosát nevezik meg szomszédként. Többnyire szülő-gyermek vonatkozásban kerül erre sor (Bodonyi Bálint gyermekei, 76, 54), de egyszer-egyszer előfordul tényleges adásvételnél is (Musztafa bin Abdullah és Ferenc Jakab esetében, 38, 40). f) További problémát jelentenek a megosztott telkek, házak. Az összeírás e tényt ugyan gyakran jelzi, néha azonban nem, ilyenkor nekünk kell ezt kikövetkeztetnünk. Az osztott telek már csak azért is érdekes, mert szomszédait teljes összevisszaságban jelölik meg, a megosztásról gyakran nem vesznek tudomást. A 107-109-es számú ingatlanok egy generációval korábban egy sze-Budapest 1970. 201-208., vö. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XV-XVII. század. Budapest 1993.