Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magyar kormányprogramok 1867-2002 (Ism.: Szabó Dániel) 783

783 TÖRTÉNETI IRODALOM és Simonyi-Semadam Sándor ugyan nem a tipikus arisztokrata „istállóból" jött, de gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István már az 1900-as évek elejétől ott ülnek a Gótikus palotában családjuk, nemzetségük számos tagjával egyetemben. Kétségtelen, hogy nem tartoznak az ún. backbencher-ek közé, annál súlyosabb egyéniségek, főleg Bethlen a rövid húszadik század elején (azaz az első világháború éveiben), tulajdonképpen az ellenforradalmi szervezkedések idején válnak valamiféleképpen vezetővé. Ugyanazokban a szervezetekben, amelyekben ott vannak a régi vezetők közül is sokan, például Apponyi Albert és az ismertetett életrajz hőse ifjabb Andrássy Gyula. Mi különbözteti meg őket? Mindenekelőtt a kor, s ebből következően a politikai szocializációs időszak, s az abból következő mentalitás. Az indító, a különböző korszakok eltérő politikai elitjére vonatkozó kérdés, az adott könyvvel kapcsolatosan annál is inkább felvethető, mert a szerző jól választotta ki biográfiája hősét. Andrássy Gyula, minden egyéni vonása mellett, a dualizmuskori politikusok egyik típusának jellemző képviselője. Nemcsak társadalmi eredete környezete (jól ismerjük a dualizmuskori politika arisztokrata jellegéről szóló elemzéseket, hogy csak Péter László írásaira utaljak), de liberalizmusa, s annak változása is sok értelemben jellemző egy csoportra (elvégre az adott korszak ha nem is kizárólagos, de hegemón ideológiája volt a liberalizmus). Ugyanígy egy szélesebb csoport gondolkodását s annak változását mutatja be a kezdeti ortodox 67-ességből való lassú kiszakadás, a nemzetiségi kérdésben való (részben a dualista rendszer okozta frusztrációból eredő) hangsúlyeltolódás. Andrássy magatartásán, mentalitásán és szövetségesei megtalálásán (melyben egyéni törekvései és a politikai helyzet követelményei is szerepet játszottak) jól bemutatható a kormánypozíció és ellenzékiség hatása egy politikus gondolkodására. Ugyanígy részben csoportjellemző, a világháború utáni politikai körülmények közötti újfajta, sokban a korábbiaktól eltérő magatartás is. A választás a forrásadottságok miatt is jól sikerült, fennmaradt Andrássy naplója többféle variációban (kár, hogy ezek összehasonlítására nem a kötetben, hanem egy a Történelmi Szemle 2002/2-es számában megjelentetett írásában vállalkozott a szerző), levelezés anyag is fennmaradt, s maga a politikus publicisztikájában is hajlik az ön reflexióra, több olyan írása is megjelent, ahol korábbi pályáját értékeli. Kár, hogy Szalai néha, igaz, hogy csak ritkán, nem elégséges forráskritikával kezeli ezeket az önigazoló írásokat. A szerző munkájában a kiadott források és a széleskörű szakirodalom mellett alaposan kutakodott a magyarországi és bécsi levéltárakban, láthatóan Andrássy életének minden mozzanatát összegyűjtötte. A kiváló, jól olvasható könyvet még hasznosabbá tette volna, ha a kötetet a felhasznált források és irodalom jegyzéke zárná. Szabó Dániel MAGYAR KORMÁNYPROGRAMOK 1867-2002 Szerkesztőbizottság elnöke: Kiss Péter Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2004. I—II. 1725 ο Érdekes, eddig nem nagyon tanulmányozott, s forráskiadványban nem igen jelentkező forrástípusnak kronológiailag máig futó teljes sorozatát jelentette meg a szerkesztőbizottság: Galambos Károly, Jónás Károly, Kodela László, Latkóczy Antal, Müller György és Villám Judit. A kiadvány precízen összegyűjtötte az adott időszakban a képviselőházban (és az annak megfelelő törvényhozó intézményekben) elmondott kormányprogramokat, kormány- illetve miniszterelnöki bemutatkozó beszédeket. (Érthető, hogy az adott szövegeknek a főrendi- illetve a felsőházban elhangzott variációival nem foglalkozik, ezek csak stílusban különböznek alsóházi „eredetijükről", s a kétkamarás országgyűlések korszakában a második kamarának mindig jelentősen kisebb súlya volt a korszakban, mint az elsőben, sokan, hogy a két világháború között keletkezett kifejezést használjak csak korrektivumnak tekintették az előbbit. A „Naplókban" a korszakban publikált anyagot egyes esetekben „letisztították", hogy a közbeszólások tömege ne tegye lehetetlenné a beszéd mindig, de az adott szituációkban fokozottan, interaktív — lévén, hogy a szónokok reagáltak a képviselők közbeszólásaira — szövegének követését. Más forrásokból is kiegészítették a gyűjteményt olyan esetekben, mikor ilyen beszéd nem hangzott el a képviselőházban. Közlik ugyanakkor 1848 és 1849 kormányprogram-kezdeményeit is. Kár, és a kiadványnak így is terjedelmes volta sem indokolja, hogy az érdekes szövegeket nem látták el szakmai jegyzetekkel. A nem a korszakkal foglalkozó olvasó így kevésbé érti a programo-