Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magyar kormányprogramok 1867-2002 (Ism.: Szabó Dániel) 783

784 TÖRTÉNETI IRODALOM kat. Ezt nem helyettesíti Romsics Ignácnak a gyűjtemény lektorának a kiadványhoz készített a miniszterelnököket és a kormányok főbb (mindenekelőtt törvényhozási) tevékenységét bemutató előszava se. Különleges forrásról van szó, mivel az adott szövegek „csak elhangzottak". A rendszerváltásig nem készítettek a kormányok ezekhez hasonló funkciójú írásos, a törvényhozáshoz és a nagyközönséghez eljuttatott célkitűzés rendszert. Mi is tulajdonképpen a kormányprogram? - merül fel rögtön a kiadvány olvasójában. Használhatjuk-e a kifejezést így egyes számban, avagy a hosszú időszak, amelyet a szerkesztők hét kronológiai fejezetre osztottak (1848-49, 1867-1918, 1918-1920, 1921-1944, 1944-1948, 1949-1989, 1900-2002) különböző jellegű dokumentumokat hozott létre? Egy jelentős változást már jeleztem, a 2000 utáni kormányprogramok csak az írott programok kommentárjai. Szinte úgy fogalmazhatok, hogy miként a törvények beterjesztéséhez a beterjesztő miniszterek írásbeli indoklást fűztek, s annak egy variációját mondták el az országgyűlésen, úgy viszonyul az írott és szóban elmondott kormányprogram az utolsó tizenöt évben egymáshoz. A kormányprogramok elhangzását mindig képviselőházi vita követte (ezeknek szövegét, a már említett írásos programokkal együtt CD-n tervezik a szerkesztők megjelentetni), de a vitát nem döntéshozás, nem a kormányprogramról szóló szavazás zárta le, hanem pusztán a miniszterelnök záróbeszéde. Legalábbis 1949-ig, amikor az alkotmányban megfogalmazták hogy a kormányprogramot az országgyűlésnek el kell fogadnia, így bizalmat szavazva a kormánynak és programjának. Ez, természetesen a többségi kormányoknál nem okozott problémát sem 1990 előtt, sem alapvetően más körülmények között 1990 után. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a korai korszakban nem kötődnek a kormányalakulások, és átalakulások az országgyűlési választásokhoz, nem a választások következményeként alakul új kormány s ez nem pusztán a tényleges parlamenti váltógazdaság hiányából, hanem a végrehajtó hatalomnak többféle függési rendszeréből következik. A kronologikus és közjogi különbségeken kívül, mint azt a források közreadói is jelzik, különböző időszakokban a köznyelv, de a hivatalos nyelv is különbözőképpen nevezte e beszédeket: kormányprogram, kormány bemutatkozó beszéd, a miniszterelnök bemutatkozó beszéde, a miniszterelnök programja. Egyetlen egy dolog egyértelmű, itt a bármiféleképpen nevezett végrehajtó hatalom dokumentumáról van szó (még akkor is, mikor a törvényhozó hatalom elfogadja azt), s nem a kormánypártok által megfogalmazott célkitűzésekről, bár a kettő nem vagy nem okvetlenül ütközik egymással. (Hangsúlyozni kell, hogy a dualizmus időszakában a kormánypártok nem is fogalmaznak meg pártprogramot, nem véletlen, hogy Mérei Gyula pártprogramgyűjteményébe a Szabadelvű Párt programjaként Wenckheim bemutatkozó beszédének pontozatait helyezi el.) Itt és most nem mennék bele abba az egész korszakban zajló elvi és gyakorlati vitába, hogy hol és mikor van a kormánynak (kormány)pártja, avagy a (kormány)pártnak kormánya, pusztán az intézményi peremfeltételeket jelzem. Később példáimnál esetlegesen utalok erre a problémára. Ha azt vizsgáljuk, hogy a kormány miként vett részt például a dualizmus korában ezen szövegek tartalmi elemeinek összeállításában, akkor eléggé furcsa eredményre jutunk. Azért vagyok kénytelen hangsúlyozni, hogy a szövegek tartalmi elemeiről és nem a szövegről van szó, mivel 1848-tól a házszabályok kimondják, hogy a képviselőházban beszédet olvasni tilos, sőt az 1913-as házszabályok már így fogalmaznak: „Beszédet olvasni, vagy idézetek felolvasásával mesterségesen nyújtani tilos." A már említett szó szoros értelmében vett szóbeliség a magyarországi parlamentarizmusnak meghatározó eleme Mint azt a kötetben is közlik, mikor 1910. január 24-én Khuen-Héderváry Károly, egyébként kisebbségi, kormányának programját olvassa, a jelenlévők tiltakoznak, az egyik képviselő ironikusan meg is jegyzi: „A jegyző jobban tudná olvasni." Az említett furcsa eredmény az, hogy számos alkalommal nem találunk a minisztertanácsi üléseken olyan napirendi pontot, amely az adott bemutatkozó beszéd megtárgyalásával foglalkozna. Az említett Khuen-Héderváry beszédben a következő hangzik el: „A jelenlegi komoly pillanatban nem tartom czélszerünek, hogy hosszabb programbeszédét mondjak, de igen is egy komoly természetű, minisztertársaimmal megállapított előterjesztést leszek bátor felolvasni." Ugyanakkor a minisztertanácsi ülések napirendjei között nem szerepel erre a megbeszélésre utaló pont. Ez azt mutatja, hogy a program, bemutatkozás vagy bárminek is nevezzük egyeztetésére nem okvetlenül intézményesen került a korszakban sor. Feltételezhetjük tehát, hogy a miniszterelnök az általa kiválasztott, vagy legalábbis jóváhagyott miniszterekkel megbeszélte, hogy mit fog mondani a képviselőház ülésén.