Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
754 SOKCSEVITS DÉNES érezhető egyfajta távolságtartás mindkét magyar politikai irányzattól (különösen az eredmények ismertté válása előtt), Tisza Istvánt negatívabban ítéli meg: „Amíg a végrehajtó hatalom birtokosaként gőgös, felfuvalkodott és erőszakos volt, most, hogy el kellene hagynia helyét, arcátlan és elveszítette taktikai érzékét."5 Ugyanakkor a fiumei lap februárban még bizalmatlanságot árul el Kossuthék irányában is, akikről ezt írja: „És a Kossuth-pártiak is szíves-örömest kormányoznának 1867-es alapokon, persze 1848-as álnév alatt."6 Hamarosan azonban komoly és látványos fordulat állt be a lap hangvételében (bár kétségtelen, hogy Supilo lapja korábban is igyekezett mérsékeltebben viszonyulni a magyarokhoz). A tudatosan megindított magyarbarát propaganda legszembetűnőbb és véleményem szerint igen fontos jele egy március 2-án a Novi list hasábjain megindított, összesen öt részes sorozat Kossuth Lajos és a horvátok címmel (Kossuth L. i Hrvati), amely részletesen idézte Kossuthnak Horvátországgal kapcsolatban az emigrációban vallott nézeteit. Már a magyar 1848-ról a cikksorozat elején sugallt kép is újdonságként hat, különösen, ha összevetjük a korábbi évtizedek horvát történetírásában kialakult képpel: „(megjelentek) olyan áramlatok, amelyek Szent István koronája országainak teljes függetlenségére és szabadságára törekedtek ... Ilyen áramlatot képviseltek a 17. és 18. században I. és II. Rákóczi, Zrínyi és Frangepán, Wesselényi stb. És hát mi más az 1848/49-es magyar forradalom, ha nem a 17. és 18. századi forradalmak folytatása. Mi a különbség? Az, hogy ebben a demokrácia átvette kevesebb mint két évszázad után a magyar szabadság és függetlenség zászlaját a 17. századi arisztokrácia kezéből. És a demokrácia rövid időre győzni tudott!"7 A továbbiakban a cikkíró elemzi az emigráns Kossuth Horvátországgal kapcsolatban kifejtett gondolatait. Higgadtan, gyűlölködéstől mentes hangon vitázik Kossuth 1848-as és 1848-cal kapcsolatos nézeteivel, így pl. Kossuth állításával szemben, miszerint az 1848-as horvát-magyar konfliktusban a Béccsel szövetkezett pánszláv izgatók játszottak volna fő szerepet, rámutat az illirizmus objektív helyére a horvát történelemben. Ugyanakkor idézi Kossuthnak Batthyányi elbeszélése alapján írt állításait Jelacic birodalmi érdekeket képviselő szerepéről, ami a horvát olvasó számára újdonságot jelentett. Bemutatja, hogy Kossuth az emigrációban elismerte a horvátokat különálló nemzetnek és a múltra vonatkozóan is társországnak. Közli a magyar politikus gondolatait Horvátország 5 Ugyanakkor a Novi list már 1905 januárjában Odium na Hrvate című cikkében óvott attól, hogy a horvátokat új Jellasicsként használják fel a magyarok ellen. A cikkíró úgy tudta, hogy a zágrábi 13. (Jelacic) ezredet Magyarországra akarják vezényelni az ellenzéki mozgalom letörésére. A Novi list mindezt Bécs intrikájának tudja be és javasolja, hogy, ha már a birodalmi vezetés mindenáron katonákat akar küldeni, küldjön németeket, nehogy a horvátokat ítélje el a nemzetközi közvélemény, mint annak idején az olasz és magyar szabadságmozgalmak leverése idején. Novi list 1905. január 24., illetve a Tiszáról szóló idézet, Novi list 1905. február 14. Az új kurzus képviselői azért is szemben álltak a magyar szabadelvűekkel, mert azok horvátországi politikai ellenfelüket, a Nemzeti Pártot támogatták már évtizedek óta, s a horvát mozgalom egyik fo célja volt e párt uralmának megdöntése, s ez ügyben a magyar koalíció támogatásával 1906-ban a horvát ellenzéki koalíció sikerrel járt. 6 Novi list 1905. február 16. A fiumei horvát újság ironikus megjegyzése 1906-ban bizony valósággá vált, a magyar koalíció tényleg „szegre akasztotta" függetlenségi elveit, s a dualista rendszert elfogadva kormányzott. 7 Kossuth L. i Hrvati, Összeállította: Sylvius. Novi list 1905. március 2., 3., 4., 5., 6. Az idézet az első részből való: Novi list 1905. március 2.
