Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751

Sokcsevits Dénes: A FIUMEI REZOLÚCIÓ ÉS AZ 1905 ÉS 1907 KÖZÖTTI HORVÁT-MAGYAR KÖZELEDÉS ELŐKÉSZÍTÉSE A HORVÁT SAJTÓBAN Az 1903. évi, széleskörű magyarellenes megmozdulásokat követően Horvátországban még közel három évig a Khuen-Héderváry által megformált, a pesti kormány politikájához igazodni igyekvő magyarbarát erők maradtak kormányon. Bár az új bán, Teodor Pejacevic nem kis mértékben enyhített elődjének ellenzéket sújtó politikáján (szabadon engedte a politikai foglyokat, igyekezett nem korlátozni a sajtószabadságot), de voltaképpen továbbra is az 1868. évi magyar-horvát kiegyezés talaján állva a pesti elvárásoknak, s nem az egyre erősödő horvát nemzetállami törekvéseknek felelt meg. (Persze nem is tehetett volna mást. Éppen a dualista rendszert megváltoztatni kívánó magyar ellenzéki politika 1905/1906. évi kudarca bizonyította be, hogy a kényes kompromisszumok sorozatán nyugvó dualizmusban az adott keretek között nem volt lehetőség, illetve pontosabban az uralkodó nemzeti elitek részéről nem volt valódi politikai akarat a változtatásra, s az ilyen jellegű igények nem kaphattak legfelső szinten sem támogatást). Ugyanakkor a századelőn a horvát belpolitikában lényeges fordulat következett be. Egyrészt egyesült az Obzor-párt az egyik jogpárti frakcióval, majd felvette a Horvát Jogpárt nevet, másrészt új pártok jöttek létre (Haladó Párt, Horvát Népi Parasztpárt), valamint némiképp növelte súlyát az 1894-ben alapított Szociáldemokrata Párt is. Erősödött a politikai katolicizmus is, s a szlovén rokonpárttal, valamint a Frank-féle Tiszta Jogpárttal szövetkezve a trialista elképzeléseknek is súlyt adott a horvát belpolitikában, illetve a Monarchián belül is. Az 1902-ben még drasztikusan szerbellenes horvátországi hangulat és rossz szerb-horvát viszony az 1903. évi szerbiai dinasztiaváltás után egyre jobb lett (ez persze nem vonatkozott Josip Frank pártjának szerbekhez fűződő viszonyára), s fokozatosan újjáéledt a délszláv egység eszméje, különösen a középosztálybeli ifjú nemzedékek körében. Mind a délszláv összefogás, mind a trializmus hívei többnyire ellentétben álltak Budapesttel és köreikben, valamint sajtójukban nem egyszer szélsőséges magyarellenesség uralkodott. Az utolsó jelentős horvát-magyar közeledési kísérlet előkészítése a horvát sajtóban A horvát közvéleményben a századelőn egyeduralkodóvá vált negatív előjelű magyarságkép azonban a több mint nyolc évszázados magyar-horvát együttélés történetében még egyszer pozitív irányba mzdult el (Tisza István és a hor-