Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - S. Pallós Piroska: Magyar állami népiskolák a fiumei kormányzóságban 1870-1918 733
MAGYAR ÁLLAMI NÉPISKOLÁK A FIUMEI KORMÁNYZÓSÁGBAN 1870-1918 7 35 közül többen a középiskolai tanulmányok befejezése után magyarországi (vagy olaszországi) egyetemeken szereztek diplomát, s majd Fiumébe visszatérve egyesek közéleti szereplőkké váltak, mások tudományos pályán értek el sikereket. A magyarországi tanintézetekben (Budapesten, Pécsen) diplomázott fiatalok nem váltak magyai· érzelművé, de még csak magyar szimpatizánssá sem. Visszatérve csatlakoztak az olasz vagy horvát mozgalmakhoz, sőt azokban közülük nem egynek kiemelkedő szerep jutott. (Ricardo Lenaz p;Id'ul, aki jogi tanulmányait végezte a magyar fővárosban, majd rövid zágrábi kitérő után Fiumében nyitott ügyvédi irodát, az I. világháborút követően tagja volt a Párizsban tárgyaló délszláv delegációnak.) A magyaroknak, minden törekvésük ellenére, nehezen vagy egyáltalán nem sikerült leküzdeniük a feléjük irányuló ellenszenvet. A századfordulót követően különösen erősödött a magyarellenes hangulat a városban. Állandó feszültségben éltek, megkeseredtek. A teljesítés, a megfelelés kényszere is beárnyékolta életüket. Sokuk élete kettétört a városban. Az otthontalanság érzete, a nélkülözés, az eladósodás a betegségek, a magányosság, a kudarcok, a támadások egyenként magukban is megnehezítették mindennapjaikat. Gyakran csak „gyarmati szolgálatként" aposztrofálták a Fiumében eltöltött időt. A magyar nyelv ügye az iskolákban A nyelvkérdés Fiumében időről-időre fellángolt, és indulatokat szított magyarok, olaszok, horvátok között. Ebben közrejátszott az is, hogy a magyarországi felettes hatóságok a helyi viszonyok pontos ismerete, elemzése nélkül követelték meg a magyar törvények és rendeletek végrehajtását. A provizórium korában az olasz nyelv elismert és hivatalos volt. A magyar nyelv ismerete nem volt létkérdés a tengermelléken. A városi hivatalok elvárták, sőt megkövetelték, hogy minden Magyarországról érkező ügyiratot (törvényt, rendeletet, utasítást) olaszra fordítsanak. Hivatalos fordítás hiányában elhárították maguktól a végrehajtás kötelezettségét. A magyar kormány 1899-ben legalább azt szerette volna elérni, hogy a közigazgatásban használják a magyar nyelvet szélesebb körben, de tudták, ez is kivihetetlen. Nem véletlen, hogy a századfordulóra magyar állameszme megerősödését már nem a magyar nyelv térfoglalásától, hanem a „hazafias szellem ápolásától" várták.2 3 Annak ellenére, hogy magyar állami iskolák sora működött a városban, nem volt olyan intézmény, ahol a magyai- nyelv elsajátítható lett volna. A kormány ugyan elméletben megtett mindent, hogy a lakosságnak biztosítsa a lehetőséget az állam nyelvének elsajátítására, ámde a tanintézetek fennállásuk rövid ideje alatt ennek a feladatnak nem tudtak hatékonyan megfelelni.2 4 Aki megtanult magyarul, az nem az iskolában tanult meg. Különórákon magánta-23 JU-5. XI./8-XI./9. 4149/11. M.E. Széli Kálmán levele a kormányzóhoz. 24 JU-5. Kormányzósági iratok. Elnöki iratok. 128. csomag 1280/1880. alapszám 1519/1880 szám: „ ... az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy az idejött magyar tanítók — legjobb törekvésük daczára — sem bírták az olasz nyelvet magukévá tenni, minek következtében fiumei iskolánk a nagyméltóságod tudomása szerint az igényeknek minden irányban megfelelő városi iskolák által - az olasz nyelvet illetőleg hátérbe szoríttatik."
