Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - S. Pallós Piroska: Magyar állami népiskolák a fiumei kormányzóságban 1870-1918 733

740 S. PALLÓS PIROSKA széltek olaszul. Az olasz nyelv ismerete nélkül Fiumében nem lehetett érvényesülni, nem lehetett kapcsolatot tartani a szülők túlnyomó többségével sem (a kapcsolattartás hiányát a tanítók állandóan a szülők érdektelenségével magyarázták!), s eredményes oktatómunkát sem lehetett végezni.19 Jelen dolgozat három momentumot kíván röviden bemutatni azok közül, amelyek befolyásolták a fiumei magyar oktatásügyet: egyik a tanítóság helyzete, a másik a magyar nyelv tanításának ügye, harmadik pedig a hazafiság és magyarosodás kérdése az állam által fenntartott alapfokú iskolákban. Tanítók, tanítónők Fiumében Mint ahogy fentebb jeleztem, a fiumei állami iskolákhoz meghirdetett álláshelyekre a pályázatot a VKM írta ki, s azt a kormányzóhoz kellett benyújtani. Mivel az állásokért sokan folyamodtak, az állások elnyerésénél nem ritkán a személyes kapcsolatok, a magas rangú pártfogók, vagy éppen a már a városban élő befolyásos rokonok közbenjárása döntött. (Megfigyelhető, hogy a tisztviselők, tanárok közül sokan rokoni kapcsolatban álltak egymással, és így természetszerűleg egyengették egymás karrierjét.) Éppen ez lehetett az oka annak, hogy nem minden esetben a legalkalmasabb jelölt kapta meg a kinevezést. Ez a megállapítás a hiányos nyelvismeretre, az alkalmazkodási képességre és a kitartásra vonatkozik. Szívesen alkalmaztak olyanokat, akik eleve több nyelven beszéltek, vagy valamely soknemzetiségű területen felállított iskolában már bizonyos gyakorlatot szereztek. A pályázatokban megjelenő életrajzi adatok alapján kitűnik, nagy volt a száma azoknak, akiket Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről vagy Munkács környékéről helyeztek a kikötővárosba. De természetesen nem csak Magyarországról származó, magyarországi tanintézményekben végzett tanítókat alkalmaztak, hanem meghagyták állásaikban az isztriai, a dalmáciai, az ausztriai és olasz iskolákban képesítőzött tanárokat, tanítókat is. Elenyésző kivételtől eltekintve, valamennyien rendelkeztek a törvény által előírt képesítési követelményekkel. Egy tény, és ez valamennyi állami alkalmazottra vonatkozik: Fiumében állást kapni, amellett, hogy az a társadalmi felemelkedés reményét is keltette, rangot, elismerést jelentett. Azok a magyarok, akik munkájuk révén a tengerpartra kerültek, magyarként éltek ott, a magyar koronát és intézményeit testesítették meg. Azt az államot képviselték, amelyhez a kikötőváros is tartozott. Mindent megtettek, hogy kifejezzék elkötelezettségüket, a haza iránti mély szeretetüket. Úgy érezték küldetést, „politikai missziót", „fölötte kényes, nehéz szolgálatot" teljesítenek. Egy magasabb kultúrát képviselnek és terjesztenek, elsőbbségüket és felsőbbségüket kétségbevonhatatlannak tartották. De a kezdetektől idegenek voltak ott, s nemcsak a fiumeiek, hanem önmaguk szemében is. 19

JTJ-5. Kormányzói iratok. Általános iratok 268. iratcsomag. 709/1902. Jelentés az iskolák állapotáról 1900/901-ről és 274. iratcsomag. 723/1903. évi jelentés az 1902. évi tanügyi állapotokról.