Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
706 DEÁK ÁGNES Fellépésüket Kossuth konföderáció-tervének megjelenése inspirálta. Zichy Kemény Zsigmondot ösztönözte, hogy „kezdje meg a döntő harcot a kiegyenlítési politika javára", de Kemény „híven az ő hallgatási taktikájához, nem mert belemenni Deák tudta nélkül". Erre Zichy leutazott Zala megyébe, s felkereste Pusztaszentlászlón Deákot, elvitte hozzá a Sürgöny példányát a konföderáció-terv szövegével, Deák korábban Somssich Páltól már értesült annak megjelenéséről. Deák azonban az „agyonhallgatás" taktikája mellett volt. Zichy szeretett volna Deákkal beszélni Kováccsal tervezett közös fellépéséről is, de a négyszemközti eszmecserére nem nyílt lehetőség. Kemény Zsigmond viszont nem nyilvánított határozott véleményt azzal kapcsolatban. Kovács ezalatt Bécsben járt, s „a legszebb kilátásokkal" jött vissza, „Forgáchba, Esterházyba szerelmes" -jegyzi fel naplójába Zichy. A kettejük neve alatt megjelentetett nyilatkozatot előzetesen jóváhagyta Forgách, Esterházy és Pálffy Mór is, „megrágták, helyben hagyták, kivitelére kilátást nyújtottak". Pálffy ugyan még megingott, s Privitzer Istvánnak, a helytartótanács helyettes elnökének kellett közbenjárnia annak érdekében, hogy a szöveg teljes egészében megjelenhessen. Zichy — hamarosan kiderül, alaptalanul — úgy vélte, ez a program nem jelent kevesebbet, mint „a független magyar felelős ministeriumot (még a kérdéses tárcák betöltésével is, bizonyos fenntartások mellett) s ezáltal megnyitandó új magyar országgyűlést". De nagyon is bizonytalan volt a tekintetben, itt van-e valóban az ideje a kidolgozott programmal való fellépésnek, igen jellemző szavakkal kommentálja a program aláírását: „Részemről úgy éreztem s érzem magam, mintha éppen halálos ítéletemet írtam volna alá." A gondos előkészületek mutatják, fellépésük szándékaik szerint nem csupán a saját véleménykinyilvánítást szolgálta. Egy közvetítő konzervatív párt programjának szánták azt, amely tömörítheti majd a kiegyenlítést és a párbeszéd újrafelvételét magukénak valló elemeket. Zichy naplója elárulja, ő kiknek vezetésével kívánta ezt már 1862 tavaszától elérni: Apponyi György, Sennyey Pál báró, Somssich Pál, Ürményi József voltak számára az irányadók, miközben Kovács inkább a kormányon levők háttér mögötti támogatására számított.52 Kovács Lajos évtizedekkel később így emlékezett vissza az őt ösztönző tényezőkre: „Engemet ellenállhatlan ösztön zaklatott, de emellett a Kemény [Zsigmond] sem hagyott nyugodni. Jól tette. Ο ugyan kénytelen volt Deák szavára meghátrálni, de én már tovább mentem, hogysem megállhattam volna. Ha ma átgondolom akkori működésemet, semmit sincs okom megbánni. Széchenyi gr[óf] tanított, hogy a hatalmat, melyet meg nem dönthetünk, más úton kell meghódítanunk. Megpróbáltuk ezt is, és előkészítettük a megoldás útját. Akkor nem sikerült, de később meglett."53 Kemény Zsigmond: Promemoria ellenfeleink számára című cikksorozatában a nyilvánosság előtt élesen visszautasította Zichy és Kovács felhívását az aktív közvetítő politika felvételére. Mottóként sugallta Deák kijelentését: „...a miről nem kérdenek, arra ne felelj..." Mindemellett kifejtette, hogy bármiféle 52 A nyilatkozat születésére nézve 1. Zichy Antal: Naplótöredék 1862-ből. Kiadja Tóth Andrea. Aetas 1995. 4. sz. 118-122. és Zichy Antal: Autobiografia I. i. m. 75-78. 53 Kovács Lajos levele Zichy Antalhoz, Szatmár 1887. dec. 24. MTAKKt Ms 4227/99.
