Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695

.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 705 De a konkrét eseményeknél is erősebb volt az az ösztönző szempont, hogy a Schmerling és Deák által egyarán vallott „mi várhatunk" elv erőterében kialakult politikai patthelyzet passzivitását nyomasztónak és károsnak ítélték. S hogy a várakozás mindennapjai nemcsak a konzervatívokat nyomasztotta, mutatja az a hév, amellyel Vajda János 1862 júliusában megjelent röpiratában bírálja a politikai elitet: „...a fődolog: külsőségekben a jó hazafit játszani, a mi ebből áll: az invásiot szájtátva lesni, minden absurdum hirt erre vonatkozólag elhinni, minden frázist kimeríteni, s meg tapsolni, bor mellett búsulni a »Szózat»-ot énekelni még a - bordélyházban is! Sat. Aztán üssön a menykő üzletet, ipart, gazdaságot, mesterséget, művészetet, tudományt, hiszen mind nem ér ez semmit - odáig!"48

Emellett persze a röpiratözön egyes darabjai maguk is generálták további munkák születését, egyetértést, de még inkább kritikát kiváltva. A Pesti Napló végül akkor lépett ki a hallgatásból Zichy Antal és Kovács Lajos Hírnökbeli nyilatkozata kapcsán, amikor saját soraikból lépett ki valaki, megtörve a hallgatást. Zichy Antal ugyanis korábban a Pesti Naplóban jelentetett meg cikkeket.4

9

Igaz, országgyűlési felszólalása 1861. május végén hideg fogadtatásra talált, mivel elismerését fejezte ki az „októberi férfiak" irányában, s nyíltan kijelentette, a Habsburg Birodalom felbomlását semmiképpen sem tartja kívánatos lehetőségnek. Deák feliratát pártolta, azt azonban mintegy kiindulópontnak, s nem a végleges álláspontnak tekintette: nemcsak abban tartotta „tökéletesnek, a mit elmond, hanem abban is, a mit elhallgat vagy csak érint", s hogy világosabb legyen, mit akar sejttetni ezzel, hozzátette: a politikában „...a mi ma helyes és czélszerü, az holnap képtelenség lehet s viszont..."50

Kecskeméthy Aurél már említett munkájában külön is kiemelte Zichy beszédét mint „az idealizált 48"-cal szembenálló lehetséges közvetítő pozíció előképét, s Török János sem felejtette el méltatni Zichy érdemeit, mondván, ő volt az egyetlen, aki „az alsóházban tavai a politikai szélsőség ellen felszólalni mert".51

Kovács Lajos az 1849-es debreceni Békepárt egyik prominens személyiségeként, korábban Széchenyi István közlekedésügyi tanácsadójaként volt ismeretes. 143. sz. (1862. jún. 24.), Hazai közügyek, Buda-Pest, jún. 24. Uo. 144. sz. (1862. jún. 25.). Vö. Pest augusztus 5. 1862. „(tn)" szignóval. PN 1862. 13. évf. 180-3746. sz. (1862. aug. 6.) 48

Arisztidesz IVajda János]: Önbírálat. Lipcse 1862. 66. Vajda János (1827-1897) költő, publicista, 1848-1849-ben honvédtiszt, több lap szerkesztője az 1860-as években. 49

Zichy emlékiratában a következő Pesti Naplóbeli cikkeit említi: Ζ. Α.: Mit akarunk! mit nem! PN 12. évf. 88-3354. sz. (1861. ápr. 17.), Ζ. Α.: Egyén és párt. Uo. 141-3407. sz. (1861. jún. 21.), Ζ. Α.: Isten hozzád. Uo. 193-3459. sz. (1861. aug. 24.), Ζ. Α.: Somogymegye és a dicasteriumok I—II. Uo. 228-3494., 230-3496. sz. (1861. okt. 4., 6.). Zichy Antal: Autobiografia I. i. m. 56-62. 50

Zichy Antal alsóházi beszéde, XXXI. ülés, 1861. máj. 28. Az 1861. év april 2. Pesten egybegyűlt országgyűlés képviselőházának naplója. Szerk. Hajnik Károly. Pest 1861. 1. köt. 305-309. Zichy emlékiratában úgy emlékszik vissza, hogy Dessewffy Emil már előre „államférfiúi beszédnek" minősítette azt, Bartal György kijelentette, hogy „neki nem lett volna bátorsága azt elmondani". Deák, pedig, „ki a beszédek áramlatai ellen mindég a folyosóra szokott menekülni, nem talált benne semmi kivetőt, s azzal az élccel vigasztalt, hogy én is mint patronusom, a páduai Szt. Antal, stokfisoknak prédikáltam, csakhogy kevesebb szerencsével, mert okos embereknek néztem őket." De azt sem hallgatja el Zichy, hogy tabi választókerületében nem váltott ki beszéde kedvező visszhangot. Zichy Antal: Autobiografia I. i. m. 62-69. 51

Kecskeméthy Aurél: Vázlatok egy év történetéből i. m. 229., 234.; Hazai közügyek, Buda-Pest jún. 23. Pesti Hírnök 3. évf. 143. sz. (1862. jún. 24.)