Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 703 egyenlítési terveket gyártani, mi arra mutat, hogy a helyzet tarthatlan, s a menekülési vágy kedvencz eszme. Nem fárasztottuk eddig olvasóinkat ezen badar beszédek, chimaericus tervek tartalmával, mert többnyire idegen müvek, s végczéljuk az, hogy Magyarország lemondva történelmi jogairól, a reichsrathba követeket küldjön, hallgattunk, főkép azért is, mert az ország ügyei rendezése kizárólag az országgyűlést és az ország királyát illetvén, mindezen viták szélmalom elleni harczot és szükségtelen agitatiot képeznek."34 1862 tavasza-ősze között azonban valóban a programalkotás és -hirdetés virágkora köszöntött be. A sort az időközben elhunyt Vida Károly35 röpirata (Ausztriával-e vagy a nélkül?) nyitotta február végén, majd május-júniusban Kecskeméthy Aurél műve (Vázlatok egy év történetéből), Szentiványi Vince36 (A magyar nemzeti politika helyes iránya) és Jankovich György3 7 (Egy magánlevél a magyar kérdésben) anonim röpiratai folytatták. Kecskeméthy munkája az októberi diploma kiadását követő közel egy év történetét volt hivatott összefoglalni, mely vállalkozás még politikai ellenfelei részéről is elismerésben részesült, miközben a műben kifejtett jelenre vonatkozó politikai programot bírálták. Kecskeméthy legfontosabb aktuális üzenete ugyanis egy új közvetítő párt kialakulásának szükségessége, „a merész eszményi politika vagy is politikátlan eszményiség" felülvizsgálata volt, miközben úgy nyilatkozott, hogy Deák két országgyűlési felirata „az alkotmányos téren való sikeres egyezkedésnek félreismerhetlen s igen erős támpontokat nyújt".36 Szentiványi röpirata ezzel szemben nyílt 47-es programmal lépett ki, nagy port kavarva. Ráadásul művét Apponyi Györgynek ajánlotta, akit felhívott, lépjen e program alapján a konzervatívok élére. A Pesti Napló június 4-én „biztos és hiteles adatok" nyomán tudatta, hogy a munka Apponyi beleegyezése, sőt tudta nélkül készült, Szentiványi pedig — magát még mindig meg nem nevezve — kénytelen volt nyilatkozatban közzétenni: kizárólag saját véleményét, nem valamiféle pártprogramot foglalt össze röpirata.3 9 Júniusban hírlapi hadjárat indult a Sürgöny és a Pesti Hírnök hasábjain Kossuth dunai konföderációs terve ellenében,4 0 ami újabb alkalmat 34 Máriássy Béla: Kiegyenlítési kísérletek I. Jövő 1. évf. 53. sz. (1862. júl. 3.). 35 Vida Károly (1819-1862): az 1840-es években a konzervatív Budapesti Híradó munkatársa, 1848-ban a Figyelmező, 1856-1859 között a kolozsvári Magyar Futár szerkesztője. 36 Szentiványi Vince (1811-1868): 1835-1848 között a helytartótanács hivatalnoka, 1849-1850-ben pest-budai kerületi biztos, 1861-ben a hétszemélyes tábla bírája, 1863-tól valóságos belső titkos tanácsos. 37 Jankovich György (1821-1890): jász-kun főkapitány, a helytartótanács nyugalmazott alelnöke. °8 Kecskeméthy Aurel: Vázlatok egy év történetből. (1860 october huszadikától 1861 octoberig). Pest 1862. 221-231. Ε közvetítő párt alakulásának csírájaként Kecskeméthy Mailáth György országgyűlési felsőtáblai búcsúbeszédét jelölte meg, miközben „az octoberi kormányférfiak"-at nyíltan bírálta amiatt, hogy átengedték a kezdeményezést a szabadelvűeknek, s lemondtak külön párt szervezéséről 1860-1861-ben. Kecskeméthy naplója szerint a rendőrség a munka betiltását javasolta, de végül Forgách kancellár engedélyezte terjesztését. Kecskeméthy Aurél naplója i. m. 129. Vö. Gergely András bevezetője, in: Kecskeméthy Aurél: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála (1849-1860). Budapest 1987. 20. és Buzinkay Géza: A kitagadott szatirikus: Kecskeméthy Aurél. In: Polgárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára. Szerk. Somogyi Éva. Budapest 1991. 205-209. 39 Kemény Zsigmond aláírásával rövid közlemény, PN 13. évf. 128-3694. sz. (1862. jún. 4.); a nyilatkozatot 1. Tárcza c. rovat. Sürgöny 2. évf. 133. sz. (1862. jún. 11.). 40 Kecskeméthy Aurél: Kossuth legújabb manifestuma. Sürgöny 2. évf. 130. sz. (1862. jún. 6.), A „Pesti Hírnök" Kossuth manifestumáról. Uo. 132. sz. (1862. jún. 8.), Hallgassunk-e? ,jc.y." szignóval.
