Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 697 hozzá.7 Híresztelések az országgyűlés új összehívásáról persze nem hiányoztak, Csengery Antal február elején bátyjához írt levelében ezek ellenében az európai és a belpolitikai helyzet „pangó bizonytalanságáról" írt, de még jóidéig nem világos, meddig is fog tartani a valamennyi politikai erő által ideiglenesnek tartott és annak is hirdetett „provizórium".8 A lehetséges új országgyűlés óhaja jelenthetett mindenekelőtt ösztönözést arra, hogy olyan új programokkal lépjenek a színre, amelyek a jövőben nagyobb reményeket nyújthattak a sikeres „kiegyenlítéshez", ahogy ekkoriban leggyakrabban nevezték, bár a „kiegyezkedés", „egyezkedés", „kibékülés" fogalma szintén mindenki által jól ismert közhellyé vált. A későbbi szóhasználatban meghonosodott „kiegyezés" azonban még nem szerepelt a kor szókészletében.9 Természetesen csak azok a csoportok és személyek érezhettek indíttatást a közvélemény elé lépésre, akik az 1861. évi országgyűlés két, Deák Ferenc által fogalmazott feliratának alapelveitől, azaz a Magyarország és a birodalom másik része közötti perszonálunió, a közösen érdeklő ügyekben a két birodalmi rész politikai testületeinek esetről esetre történő érintkezésének tételétől, az 1848. áprilisi törvények hatálya előzetes helyreállításának elvétől többé-kevésbé eltérő programot kívántak hirdetni, amint Zichy Antal gróf évtizedekkel később emlékiratában fogalmaz: „Puhítani kelle az embereket itt is, ott is, s ébren tartani a békés I kibontakozás iránti érdeklődést."10 A röpiratírók-publicisták egy része elősze-I retettel hivatkozott arra, hogy 1860-1861 felhevült nemzeti, közjogi radikális közvéleménye nem tette lehetővé a minden árnyalatú vélemények kifejtését, s a közvélemény „terrorizmusa" akkor megakadályozta véleményük nyílt hirdetését. Mindenekelőtt a heterogén konzervatív tábor érezhette hivatottnak magát újra magához ragadni a kezdeményezést, amelyet a megyei hatóságok újjászervezése nyomán 1860 végétől kezdve fokozatosan átengedni kényszerült a mérsékelt és radikális közjogi ellenzéknek. De még az ún. októberi férfiak között is igen lényeges különbségek húzódtak, mivel a kezdeti nézetazonosság vagy legalábbis nézetközeliség után másként reagáltak a számukra nemkívánatos magyarországi politikai folyamatokra. Az októberi diploma, mely leginkább a magyar konzervatívok programjának tekinthető, a magyarországi politikai intézményrendszert 1847-es alapon szervezte újjá a dikasztériumok visszaállításával, de azt az események sodra azután egy 1848-as alapú országgyűléssel 7 Lónyay Menyhért: Jegyzetek, 1861. Az országgyűlés után [1861. okt. - 1862. ápr.] Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár (a továbbiakban: MTA KKt) Ms 5306/1. 8 Csengery Antal levele bátyjához, Pest 1862. febr. 16. In: CSAHI. 474.; Lónyay testvéréhez, Alberthez írt levelében korábbi kijelentéseit cáfolva szintén ezt írja: „...biz ezen rendszer évekig tarthat..." Lónyay Menyhért levele Lónyay Alberthez, Pest 1862. febr. 20. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) Ρ 470 1. es. 9 Czuczor Gergely és Fogarasi János szótárának tanúbizonysága szerint a 'kiegyezkedés' terminus mint alkudozási végleges megállapodás sokkal inkább sugallta a befejezettséget és véglegességet, mint a 'kiegyenlítés'. Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 3. köt. Pest 1865. 713-714. 10 Zichy Antal: Autobiografia I. (családi példány) MTAKKt Ms 937 f. 71. I. „Mi várhatunk", de „az idő nem vár
